Amikor új társaságba kerülök, gyakran megkérdezik, hogyan is dolgozom pszichológusként, milyen valójában a munkám. Sokan úgy képzelik, hogy egy széken ülve nézem és hallgatom az előttem csukott szemmel kanapén fekvő páciensemet. És persze, hogy jó nagyokat hallgatok…
Sigmund Freud nyomán ez az általános kép alakult ki a pszichoterápiás munkáról, mely sokszor megfoghatatlannak tűnik egy laikus számára.
Ezért is gondoltam, hogy megpróbálom tömören összefoglalni a terápiás munka folyamatát.
Valójában a mindennapi munkánkban ritkán jut szerepe a kanapénak. Pontosabban csupán a számos pszichológiai módszer némelyikében, döntően a Freud által kidolgozott pszichoanalízisben.
Mára már rengeteg metódus létezik, tánc-, mozgás-, zene-, rajzterápia, hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyek nagyon is megkívánják a test mozgatását, az interaktivitást.
A pszichoterápiás kezelések nagy többsége klasszikusan szemtől szemben ülve történik.
Beszélgetünk. Főként arról, ami a pácienst foglalkoztatja, amit fontosnak tart, ami meghatározza érzelem-és gondolatvilágát.
A pszichológus, kérdéseivel igyekszik feltárni a személyiség mozgatórugóit, a múlt és a jelen eseményei közötti összefüggéseket, a lelki folyamatok tudatos és tudattalan – sokszor elfojtott – jelenségeit, az esetleges párhuzamokat.
Figyelünk, visszacsatolunk, értelmezünk. Nem csak szavakból, hanem számtalan metakommunikációs jelzésből.
Így leírva, nagyon egyszerűnek látszhat. Talán sokan arra gondolnak most: „Ezt én is meg tudnám csinálni”.
Természetesen maga a folyamat sokkal-sokkal bonyolultabb, szándékosan rövidítettem, annak érdekében, hogy a pszichológusoktól való félelmeket enyhítsem, és a tévhiteket eloszlassam.
Mi nem szúrunk, nem vágunk, és semmilyen értelemben nem okozunk fájdalmat senkinek.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a lélek mély bugyrainak feltárása, az önmagunkkal való szembesülés olykor nagyon is mély fájdalommal jár.
A terápiás folyamat végén azonban találkozhatunk valódi, a hibáival együtt is szerethető önmagunkkal.
Meglelve a belső békét, harmóniában élhetünk környezetünkkel, a nagyvilággal.
