Nóra három éve dolgozott babysitterként az egyik nyugat-európai nagyvárosban. A gyerekeket nagyon szerette, mégis úgy érezte, munkája nem elégíti ki, és hosszabb távra gondolva, semmi perspektívát nem látott maga előtt.

Hiába élt Európa szívében, körülvéve kulturális és társasági lehetőségekkel, 26 évesen egyre inkább magába fordult, elszigetelődött. Elmaradt a fitneszteremből is, ahova korábban hetente egy-két alkalommal lejárt tornázni. Örömet egyre inkább szinte kizárólag az evésben talált. Fél év alatt felszedett magára tíz kilót, amitől a közérzete még rosszabb lett. Erős szorongás, tehetetlenségérzet gyötörte, éjszakánként felriadt, reggelente pedig alig tudott felkelni. Állandóan fáradtnak és lehangoltnak érezte magát, teljes mértékben erőtlennek ahhoz, hogy változtatni tudjon a helyzetén.

Végső kilátástalanságát érezve 2010 áprilisában fordult hozzám segítségért.

A terápia során kiderült, hogy tanulmányait befejezve, friss tanári diplomával a zsebében hagyta el Magyarországot. Akkor mindössze annyi volt a terve, hogy egy évig külföldön éljen és kellő nyelvtudást szerezzen. Magának sem merte beismerni, hogy valójában lélekszakadva menekült el otthonról, egy alkoholista apa és egy szerelmi csalódás miatt. Nem megérteni és feldolgozni akarta a múltját, hanem negligálni, tudomást sem venni arról, hogy mi és miért történt, hogyan lehetne másképp.

A terápia kezdetén értéktelennek, ahogyan ő fogalmazott, „gyenge porszem”-nek érezte magát, olyannak, aki csak tehetetlenül sodródik a mindennapokban.

Az online pszichológiai tanácsadás első céljaként azt tűztük ki, hogy ki tudjon jönni ebből a mélypontból és merjen hinni saját magában, a képességeiben.

Olyan feladatokat kapott, amelyek a személyisége pozitív oldalait erősítették. Az elért eredmények hatására egyre magabiztosabbá vált, kezdte érezni, hogy valóban a saját kezében van a megoldás kulcsa. A rendszeres testmozgásnak és az állandó nassolástól való elterelődésnek köszönhetően tíz hét alatt lefogyott hat kilót. Ismét kezdte magát jól érezni a saját bőrében.

Július végére eléggé erősnek érezte magát ahhoz, hogy hazalátogasson Magyarországra és szembenézzen a múltjával. Találkozott egykori szerelmével, és választ kapott azokra a kérdésekre, amelyek évek óta elnyomva marcangolták.

Merte szembesíteni apját az alkoholista életmód pusztító, ön- és családromboló következményeivel. Ennek eredménye az lett, hogy apja bejelentkezett elvonókúrára.

Megnyugodva tért vissza munkájához, mind a gyerekvigyázásban, mind a mindennapokban egyre több örömet talált.

A szíve azonban valójában Magyarország felé húzta. Kezdte elhinni, hogy képes megvalósítani a céljait, és hogy otthon is tud érvényesülni. Szorgalmasan kutatta a lehetőségeket, sorra adta be álláspályázatait.

Október közepén telefonhívást kapott egy magániskolától, ahol gyors kezdéssel angoltanárt kerestek egy hirtelen távozott kolléga helyére.

Nóra igent mondott, és november elsejével munkába állt Budapesten. Megtakarított pénzét hitellel megtámogatva tudott venni egy kis lakást magának.

Eredeti testsúlyát visszanyerte. Apja július óta nem ivott egy korty alkoholt sem, ami az egész család számára hatalmas megnyugvás.

Nóra januárban megismerkedett egy 30 éves közgazdásszal, akivel szinte első látásra egymásba szerettek.

És készül a továbbtanulásra, beadta jelentkezését másoddiplomás képzésre.

Boldog, mert megerősödött abban, hogy a saját életét önmaga alakítja.

Ahogyan ő fogalmaz: „mindig is ilyen életet szerettem volna”.