Mint korábbi bejegyzésemben említettem, szinte minden pszichológiai elmélet különböző típusokba sorolja a személyiséget.
Hangsúlyoztam azt is, hogy nincs „tiszta” típus, azaz mindenkiben van „ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi”.
Tagadhatatlan azonban, hogy vannak jellemző személyiségvonások, tulajdonságok, amelyek meghatározzák a külvilághoz való viszonyunkat, a kapcsolatainkat, a módot, ahogyan reagálunk a különböző helyzetekben.
Éppen ebből adódik az, hogy sokszor két ember nem igazán tudja megérteni egymást, hogy a konfliktushelyzetek békés megoldás helyett parttalan vitákba torkollanak. Ha nem kellően ismerjük önmagunkat és a társunkat, ha mindenáron meg akarjuk változtatni a másikat, az együttélés soha nem lesz zavartalan.
A mindennapi problémák megoldásában és a kommunikációban fontos figyelembe venni az alapvető jellemzőket.
Egy szangvinikus társ mellett hozzá kell szoknunk az érzelmi hullámzásokhoz, a túlzó, hamar lelkesedő, de éppolyan hamar lelohadó és az ellenkezőjébe átcsapó ingadozásokhoz. Mint ahogy ahhoz is, hogy sokszor nem lehet szóhoz jutni mellette, hamar a szavunkba vág. Emiatt klasszikus párbeszédre ritkán kerülhet sor, de megfelelő türelemmel vele is mindent meg lehet beszélni.
Egy kolerikus társ mellett nem igazán számíthatunk mély érzelmi beszélgetésekre. Ahogyan saját érzelmeiről nem beszél, éppen úgy nem veszi észre mások érzelmi reakcióit sem. Észre sem veszi, hogy megbántja a másikat, amit nem szándékosan tesz, egyszerűen nincs igazán érzéke ilyesmire. Érdemes logikus, racionális módon felépíteni a vele való beszélgetést. Adott helyzetben szinte biztosan nem ad nekünk igazat, de képes arra, hogy később elgondolkodjon.
Egy melankolikus társ mindig komolyan veszi a másikat, emiatt jól el lehet vele beszélgetni. Csupán arra érdemes fokozottan vigyázni, hogy meg ne bántsuk, mert olyankor hallgataggá válik, befelé fordul. Képes hetekig némaságba burkolózni. Érdemes időt adni számára, hogy oldódjon a megbántottsága. Ha ehhez nincs kellő türelmünk, egy jól megfogalmazott, őszinte levél gyakran segíthet a beszélgetés megindulásában.
Egy flegmatikus társ ritkán mond ellent, kerüli a konfliktusokat és a veszekedést, ezért jól lehet vele beszélgetni. A nyugalom érdekében engedékeny. Ugyanakkor az, hogy nem mond ellent, nem tiltakozik, messze nem jelenti azt, hogy elfogadja mindazt, amit mondunk neki. Veszekedéssel, érzelmi kirohanásokkal biztosan nem érünk el nála semmit, érdemes inkább észérvek alapján meggyőznünk.
