Pszichológus Online

Házasságterápia – Megcsalás – a harmadik felbukkanása 1.

A házassági válsághelyzet leggyakoribb okának a bizonyos harmadik felbukkanása tűnik. Már ha nevezhetjük egyáltalán felbukkanásnak.

Hiszen szinte minden esetben bebizonyosodik, hogy nagyon is voltak korábban előjelek arra vonatkozóan, hogy valami nincsen rendben, valami már nem olyan, mint régen, hogy kezdtek kialakulni repedések.

A házasságterápia során többnyire kiderül, hogy valóban voltak jelek, amiket nem akartunk tudomásul venni, jelzések a másiktól, amiket nem akartunk meghallani.

Inkább elhallgattuk, nem beszéltünk róla.

Mert szeretnénk hinni, hogy amiről nem beszélünk, az talán nem is létezik.

A pszichológia ezt a helyzetet tagadásnak hívja, magát a jelenséget az elhárító mechanizmusok egyikének tekinti.

Egy kicsit érthetőbben: a lelki működés sajátossága, hogy tudattalanul igyekszik elhárítani azokat a dolgokat, helyzeteket, melyek veszélyt jelenthetnek az én, az „ego” számára, amelyek fenyegethetik a harmóniát, lelki egyensúlyt, és amelyek stresszt vagy szorongást okozhatnak.

Amikor nem akarunk tudomást venni egy veszélyhelyzetről, akkor tagadjuk, azaz valójában kiutasítjuk, kiiktatjuk a tudatunkból a zavaró jelenségeket. Ezzel egyfajta távolságot tartunk a valós helyzettől.

De szükségtelen hangsúlyozni, hogy ezzel messze nem oldottuk meg az adott problémát.

A harmadik felbukkanása tehát sohasem hirtelen történik.
Két ember kapcsolatába akkor tud belépni egy harmadik, ha kialakul egy rés, amelyen beférkőzhet.

Mert azok a bizonyos repedések, amelyekről kezdetben nem akarunk tudomást venni, egyre növekednek, egyre nagyobbak lesznek. Akár szakadékká is válhatnak.

A repedések elégedetlenséget, egyfajta hiányérzetet mutatnak. Ahol pedig elégedetlenség, hiány van, az természetszerűen pótlást igényel.

Házasság terápia, megcsalás a harmadik személy felbukkanásaItt tud belépni a harmadik.

Pszichológusként hiszem, hogy minden helyzet egyedi.
Párterápiás tapasztalataim alapján azonban mégis látnom kell, hogy gyakorlatilag két nagy csoportba sorolható az ekkor megírható forgatókönyv.

Az egyik, amikor az elcsábult fél nagyon is tisztában van azzal, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás. Hiszi, hogy el fog múlni.

„- Nagyon szeretlek, veled akarom leélni az életemet, ez biztos. De találkoztam valakivel, aki megérintett. És ezt az érzést most szeretném kiélni.”

De mit tud kezdeni ezekkel a mondatokkal az, aki hallja? Félre tud-e állni egy kis időre? A nem tudni, mennyi időre…

És lehet-e eddigi társunkat, életünk legfontosabb szereplőjét úgy tekinteni, mint egy tárgyat, amit időlegesen használaton kívül helyezünk és feltesszük egy polcra?

Miközben ezeket a mondatokat kimondjuk, össze vagyunk zavarodva. Mert megzavart egy új érzés. De mélyen hisszük, hogy igaz, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és bizonygatni próbáljuk a hosszú távú elkötelezettségünket.

Közben azonban nagyon mély sebeket ejtünk. Nem csak a szavainkkal. Ott áll a megbántott fél, összetörten, önbecsülés- és bizalomvesztetten.

A harmadik felbukkanása ráébreszti a korábbi jelekre, arra, hogy már sokkal korábban tennie kellett volna valamit. Megbocsát és tenni akar. Változni, változtatni a korábbi megszokotton, bármin, csakhogy visszatérjen a régi harmónia.

Párterápia során ez az egyszerűbb helyzet. Legalábbis ilyen esetekben valószínűbb az eredményesség, az együtt-maradás.

Persze a megbocsátás csak az első lépcső. A könnyebbik.

Ami sokkal nehezebb, az a bizalom helyreállítása. Amiért sokkal többet kell tenni, amin sokkal többet kell „dolgozni”, mint magán a kapcsolaton kellett volna korábban is, kell most és a jövőben mindig.

A másik típusú „forgatókönyvről” legközelebb írok.

Share
Pszichológus Online

Fordulópontok az életünkben és a házasságunkban

Vitatkoznak a szakemberek azon, hogy tényleg beszélhetünk-e ciklusokról, jellemző szakaszokról a házasságban. A vitázók egyik tábora szerint nem. A másik tábor pedig abban nem egységes, hogy pontosan melyek is ezek a szakaszok. Különböző elnevezésekkel találkozhatunk, máshol és máshol húzva meg az egyes ciklusok határait.

Bárhogyan is nevezzük, annyi bizonyos, hogy számos olyan fordulópont van az életünkben, mely jelentős változásokat idéz elő. Tagadhatatlan, hogy ezek komoly hatást gyakorolnak mind a személyiségre, mind a házaspárok, együtt élő párok kapcsolatának minőségére.

Amikor két ember vonzódni kezd egymáshoz, többnyire még messze nem ismerik egymást. Látnak valakit, a kezdeti rózsaszínű szemüveg által csupa pozitív tulajdonsággal felruházva. Amilyennek látni akarják.

Ez a felhőtlen szerelem, a boldog egymásra-találás időszaka.

Aztán telik az idő, kezdjük reálisan, a maga valójában látni, ténylegesen megismerni a másikat. Már nem csak őt, hanem családját, barátait, ismerőseit, a számára fontos embereket is. Akik az élete részei, számára fontosak. Nekünk azonban lehetnek kevésbé szimpatikusak. Vagy éppen ők nem akarnak bennünket elfogadni.

A mélységeiben való megismerés időszaka általában az együttélés, együttlakás idején történik. Amikor kendőzetlenül kerülnek napvilágra jó és rossz szokásaink.

Korábban ez csak a házasságkövetést követően volt lehetséges. Mivel napjainkban a legtöbb pár már a „boldogító igen”-t megelőzően összeköltözik, van módjuk megismerni egymást, mielőtt végleg elköteleződnének. Ezt én személy szerint nagyon is jó dolognak tartom. Egyfajta próbának arra vonatkozóan, hogy összeillenek-e, hogy ne hozzanak elhamarkodottan egy életre szóló döntést. Mert hiszem, hogy annak az „igen”-nek holtomiglan-holtodiglan kellene tartania…

Persze az összeköltözéssel és a házasságkötéssel is egy új szakasz, az igazi összecsiszolódás időszaka kezdődik.

Aztán egy még újabb, talán még nagyobb változás, amikor a két ember végre összeszokottá váló kapcsolata, közös rutinjaiba beköltözik egy új jövevény.

Minden korábbi szokásrend felborul, egy időre minden a baba körül forog, meghatározza, „beszabályozza” a napirendet. Ez csak a gyakorlati része a változásnak. Lélektanilag sokkal fontosabb, hogy egy új, korábban ismeretlen szereppel szembesülünk. Szülők leszünk, felelősek egy kiszolgáltatott kis élet felett, amit természetesen mindenki másképp él meg, egyénileg is, és anyaként, apaként is.

Ahogy a gyerek/gyerekek nőnek, más és más problémákkal kell nap, mint nap szembesülnünk.

Előbb azzal, hogy ki viszi-hozza a gyereket a bölcsödébe, óvodába. Később azzal, hogy ellenőrizzük a mindennapi leckéjét, kikérdezzük. Aztán egyszer csak kamasz lesz, az életében már nem mi leszünk a főszereplők, hanem a barátai. Akik lehet, hogy rossz irányba viszik. Előjöhetnek az alkohol- és drogfogyasztás problémái. Majd az ő társválasztása, amikor kirepül otthonról, üressé válik a fészek.

Mindeközben mi magunk is változunk. Nem csak lelkileg, testileg is. A tapasztalatok mellett gyarapszunk néhány kilóval, átalakul a testkép,

Miért gondoljuk, hogy az egyes élethelyzet-változások a legnagyobb természetességgel történnek? Hogy nem hat két ember kapcsolatára ennyi fordulópont? Miért várjuk magunktól, a másiktól, bárkitől, hogy mindig minden helyzetet képes legyen higgadtan uralni?

Olykor igenis kiakadhatunk, elakadhatunk, elbizonytalanodhatunk. Önmagunkban, kapcsolatainkban, a házasságunkban is. A lényeg, hogy visszataláljunk. Mert a fordulópontok gazdagítják a személyiséget és megerősítenek.

Share
Pszichológus Online

Boldog családok

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.

Gondolom, sokak számára ismert az „Anna Karenina” indító mondata.

Bármennyire szeretem ezt a könyvet és íróját, nem igazán tudok egyetérteni vele.

Nézzünk csak meg két szélsőséges példát. Egy egyszerű nádkunyhóban élő családot, távol minden infrastruktúrától, civilizációtól. És egy luxusvillában élőt, akiknek a terasza saját úszómedencéhez vezet, szó szerint minden a lábaik előtt hever.

Az egyikük mindennapjai kemény küzdelemmel telnek. Küzdelem az időjárás viszontagságaival, a legalapvetőbb szükségletek kielégítése is megfeszítő munkát igényel. Még az is, hogy pár pohárnyi ivóvizük legyen.

A másik család kinyitja a csapot és éppen olyan hőmérsékletű víz jön, amilyet szeretnének. Gombnyomásra működik és azonnal elérhető minden az életükben.

Hasonlók ők egymáshoz? Lehetnek ők egyforma módon boldogok????

Nyilvánvalóan nem.

De hogy boldogok lehetnek, az nem kérdés. Mert a boldogság valóban nem az anyagi javakkal áll egyenes arányban. Nagy kérdés, hogy akkor mivel, azaz mitől függ a boldogság érzése?

Felidézem Vietnamban töltött életünk képeit. A Saigonban élő sokgyermekes családok életét. Ahol a gyerekek (is) a forgalmas utcán élik mindennapjaikat. Ott játszanak, labdáznak, szaladgálnak a járdán, éppen harminc centiméterre a folyamatosan száguldó motoroktól.

Monszun idején, amikor fél óra alatt elönti az esővíz az utcákat, hömpölyög félméteres magasságban, pillanatok alatt előkerülnek a gumimatracok és a gyerekek vidáman lubickolnak az európai szemmel nézve borzalmas fertőzéseket hordozó szennyvízben.

Ezt látva, számtalanszor megfogalmaztam: „Saigon nem az aggódó anyák városa”.

Valóban nem. Mégis mindig mindenki mosolyog.

És Saigontól távol, a kis vietnami településeken ugyanezt láttam. Miközben végignéztem, hogyan küzdenek a megélhetésért, adott esetben a napi egy tál rizsért.

Nem ismerem a vietnami válási statisztikát, mint ahogyan más, sokkal inkább elmaradott országokét sem.

Abban azonban biztos vagyok, hogy elmarad a nyugati országokétól.

Jó lenne találni egy általános receptet arra, hogy hogyan élhetünk boldog családi életet.

Egyáltalán, boldog életet.

Share
Pszichológus Online

A házasságterápia eredményessége

Egyre több házaspár fordul hozzám segítségért kapcsolati válság miatt.

Elgondolkodtató, hogy javarészt 15, 20 vagy még hosszabb ideje együtt élő párokról van szó, kialakult egzisztenciával, megállapodottan, 1-2-3 gyerekkel.

Már jócskán túljutottak az összecsiszolódás időszakán, közösen megéltek örömöket, gyermekük, gyermekeik születésének csodáját, a lakásszerzés, esetleges építkezés idegőrlő nehézségeit, hullámvölgyeket. Mindezeken sikeresen túljutottak, akkoriban kezelték és megoldották a problémákat.

Most azonban hirtelen kiderül, hogy a régen bevált módszerek nem működnek, a kommunikáció rendre félresiklik, feltörnek korábbi sérelmek, elfojtott fájdalmak. Megfogalmazódik a meg nem valósult álmok nyomán kialakult hiányérzet, a lemondások miatti kölcsönös vádaskodás.

Az ilyen típusú problémákra a közvélemény gyakran legyint, mondván: „elérkezett az a bizonyos kapuzárási pánik”.

Pszichológusként én semmiképpen nem általánosítanám a helyzeteket. Hiszen ahogyan az egyéni terápiánál, úgy házaspároknál is minden helyzet egyedi és sajátságos.

Ennek megfelelően a párterápia felépítését is egyedileg alakítom ki. Minden esetben az adott házaspár múltjához, kapcsolatuk minőségéhez, gyökereikhez, hátterükhöz és természetesen temperamentumukhoz is igazítva.

Tapasztalataim alátámasztják, hogy ez a módszer, ez a megközelítés hatékony.

Átlagosan 4-8 alkalom után eredményesen lezárható a párterápia.

Ez kölcsönös örömet okoz: az érintettek számára az egymáshoz visszatalálás érzését, számomra pedig munkám sikerélményét.

Hiszem, látom, hogy a legtöbb esetben van kiút, van megoldás.

Ezért eltökélt célom tovább csökkenteni a válási statisztikát.

Share
Pszichológus Online

Párterápia helyett, mellett – avagy “Amit még mindig tudni akarsz a szexröl”

Korábban két bejegyzést is írtam egy filmről, mely a fordítás és vetítések helye szerint két címet is kapott: „Tűzbiztos házasság” és „Szerelempróba”. Egy házasság megmentéséről szól, és itt található a kommentem róla.

Most ismét egy filmet szeretnék ajánlani megtekintésre, nem feltétlenül azért, mert filmtörténeti szempontból kiemelkedő alkotásnak tekintem. Még csak nem is azért, mintha szakmai szemmel nem lenne megkérdőjelezhető az abban zajló pszichoterápiás munka.

Az „Amit még mindig tudni akarsz a szexről” című film nálam a könnyű, nyári esték kikapcsolódós kategóriájába sorolódik, aminek jelenetein jókat lehet nevetni, de akár másnapra, harmadnapra elfelejtődik.

Mégis ajánlom megtekintésre minden olyan párnak, akik bármilyen ok miatt úgy érzik, hogy válságba került a házasságuk, kapcsolatuk.
Sőt, azoknak is, akiknek még nem…

Mint a filmben is elhangzik, minden párkapcsolatban vannak olyan időszakok, amikor megbillen az egyensúly, felbomlik az összhang, a korábbi harmónia.

De ha megvan a legfontosabb alap, a kölcsönös szeretet és megbecsülés, a változtatási, jobbítási szándék, akkor akár a filmből levonható tanulságok is megfogalmazódhatnak. Hosszabb időre is, mint két-három nap…

A terápiával szemben eleve tiltakozással álló férjtől, aki a harmadik nap után ki akar szállni az egészből, azt kérdezi a pszichológus: biztos, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatuk?
A párkapcsolati válság éppen úgy része az életünknek és éppen úgy gyógyítható, mint bármilyen fertőzés egy járvány idején.

Amikor valamilyen fertőzést kapunk, nem a testünket igyekszünk lecserélni, hanem gyógyírt keresünk, orvoshoz fordulunk. És a megfelelő kezelés után meggyógyulunk.
Vajon miért van az, hogy a lelki egészségünk érdekében, a korábban legjobban szeretett társunkért mindezt nem tesszük meg?
Hogy válni, szakítani akarunk, miközben van, lehetne megoldás???

Share