Pszichológus Online

Személyiségtípusok – milyen vagyok, ki vagyok én?

A hozzám fordulók túlnyomó többsége önbizalomhiánnyal küzd, beszámol önértékelési nehézségeiről, kisebbségi érzés nyomán létrejött belső szorongásairól. Teljesítményorientált világunkban ez persze egyáltalán nem meglepő.

Lépten-nyomon általánosságban is azt látom, hogy napjainkban az emberek szinte éhezik önmaguk megismerésének lehetőségeit, kutatják az önfejlesztés útját.
„Ismerd meg önmagad” – hirdette a felirat az ókori delphoi jósda bejárata fölött. A mondást Thálésznak, a milétoszi filozófusnak tulajdonítják, aki Krisztus előtt 624-től 546-ig élt.
Látható tehát, hogy az önismeret fontossága és igénye évezredekre visszanyúló jelenség.

Nem véletlen, hiszen akkor tudunk jól boldogulni a nagyvilágban, akkor tudunk harmóniában élni önmagunkkal és másokkal, akkor tudjuk igazán megvalósítani, kiteljesíteni önmagunkat, ha tisztában vagyunk a képességeinkkel. Ha éppen olyan jól ismerjük az erősségeinket, mint a gyengeségeinket. Mindkettővel jócskán rendelkezünk mindnyájan…

Az önbizonytalanságában bátortalanul csetlő-botló embertársunkban is szunnyadnak kiváló képességek, melyek kibontakozásához csak megfelelő helyzet és alkalom szükséges. És persze bátorítás.
A mindig magabiztosnak látszó, a siker hullámain szárnyaló, sokak által irigyelt emberről pedig hamar kiderülhet, hogy valójában nagyon is esendő.
A két példa közötti különbség talán pusztán abban rejlik, hogy melyikük mit tud, mit hisz, mit mer elhinni önmagáról.

De hogyan ismerhetjük meg és minek mentén értékelhetjük önmagunkat reálisan?

Akárhány pszichológiai irányzat alakult – és nagyon sok -, szinte valamennyi megalkotta a maga személyiségelméletét, a maga tipológiáját, kategóriákat felállítva, hogy mintegy fogódzóként ezekbe sorolhassa az egyes embereket.
Ez természetesen éppen olyan lehetetlenség, mint asztrológiai szemlélettel azt vallani, hogy adott nap adott percében született valamennyi gyereknek azonos lesz a sorsa.

Az azonban mindenképpen kétségtelen, hogy számos azonosság, közös irányvonal felfedezhető.

Mint említettem, minden pszichológiai iskolának megvan a maga típustana. Az önismereti igényre építve úgy gondoltam, hogy ezúttal visszanyúlok az alapokhoz, a kezdetekhez.

Az első, részletesen kidolgozott típustan megalkotója Hippokratész volt (Kr. előtt 460-375), akit egyben az orvostudomány megalapítójának is tekintünk.
Az általa testnedvek, vérmérséklet alapján felállított személyiségtípusokat – mely elméletet ötszáz évvel később Galénosz továbbfejlesztett –, a mai napig használjuk.

Ezek a tudósok az egyes típusokat a négy alapelemmel – úgymint levegő, föld, víz, tűz – kötötték össze.

A következő négy alaptípust különböztették meg:

Szangvinikus: A vér a meghatározó testnedve, eleme a levegő. Gyors érzelmi reakciók jellemzik, melyek könnyen keletkeznek, viharosak, de hamar lecsillapodnak. A közgondolkodásban ő a szalmaláng-típus.
Kedélyes, barátságos, közvetlen, jó kapcsolatteremtő emberek, akikből árad az életkedv. Egészséges arcszín, jó felfogás és gyors mozgás jellemzi őket.

Kolerikus: A sárga epe a testnedve, eleme a tűz. Hirtelen feltámadó érzelmi reakciók jellemzik, melyek azonban erősek és sokáig tartanak, Gyakran elragadják az erős indulatok. Testtartása határozott, tekintete nyílt, arcbőre sárgás. Megjelenése tetterőt sugároz.

Melankolikus: A fekete epe a testnedve, eleme a föld. Lassan és nehezen alakulnak ki érzelmi reakciói, de tartósak és nagy erősségig fokozódnak. Leginkább a levertség, bánat és szomorúság érzése jellemzi. Nehezen hoz döntéseket, arckifejezése gondterhelt, külseje törékeny.

Flegmatikus: A nyálka az alapvető testnedve, eleme a víz. Lassan és nehezen alakulnak ki az érzelmi reakciói, nem is igazán intenzívek és nem tartósak.
Alapvetően nyugodt, kiegyensúlyozott, egykedvű emberek, ők azok, akikre azt mondjuk, “fát lehet vágni a hátukon”. Megjelenésük, tekintetük jellegtelen, kifejezéstelen.

Ez a besorolás természetesen nagyon általános, és hangsúlyozni szeretném, hogy soha nincs „tiszta” típus, azaz mindenkiben van egy kicsit, vagy jobban mindenből. Ettől vagyunk egyediek, igazi önálló személyiségek.

Ami miatt mégis fontosnak tartom ezt a tipológiát, az éppen az, hogy napjainkban számos tréningcég használ újonnan kidolgozott személyiségteszteket, melyek valójában éppen erre a négy alap-személyiségtípusra épülnek.
Ezekből lett mostanra a kék/zöld/sárga/piros személyiség, illetve a ’T”, „N”, „F” „H” kategória, amelyek alapja mind valahol Hippokratésztól eredeztethető.

A következő blogbejegyzéseimben részletesebben ismertetem a négy alaptípus ismérveit.

Share
Pszichológus Online

Párkapcsolatok gyógyítása 2.

Ahogyan minden ember saját személyes életében, úgy a párkapcsolatokban is természetszerűen vannak feszültebb időszakok, hullámvölgyek, olyan helyzetek, amelyek megoldása több erőfeszítést kíván a korábban megszokotthoz képest.

Két ember kapcsolatában ezek fordulópontot jelenthetnek, és a végkifejletet tekintve nagyon sokat számit a megoldás módja.

Ki-ki egymaga próbálkozik, gyötri magát, hogy kiutat találjon, vagy közösen próbálnak változtatni, kompromisszumot keresni? Esetleg homokba dugják mindketten a fejüket és úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne? Vagy egyre csak távolodnak, tétlenül és tehetetlenül sodródva, minden közös álmot feladva, a különválás felé?

A házasság nem tűzálló, meg lehet égni benne” – mondja a „Fireproof” című film egyik szereplője.

És milyen igaz.

– Van bármi, amit megtennél a házasságod megmentéséért? – kérdezi az apa a filmben, amikor tűzoltó fia bejelenti, hogy válni készülnek.

Jómagam azt szoktam kérdezni a pácienseimtől, hogy maradt-e még annyi szeretet egymás iránt, amibe lehet kapaszkodni, azaz maradt-e annyi érzelmi alap, amelyre a közös jövőt tovább lehet építeni.

Ameddig érzések vannak, addig erőfeszítésekre is képesek vagyunk.

ba_pszichologus_sikers_hazassag_038Akkor is, ha éppen elveszni látszunk a mindennapokban, ha éppen felőrlődtünk a csipri-csupri vitákban. Amikor elkommunikálunk, elmegyünk egymás mellett és azt érezzük, a másik nem ért meg bennünket. És amikor már belefáradtunk.

Annak érdekében, hogy felül tudjunk emelkedni ezeken a helyzeteken, egy kicsit el kell távolodnunk a napi rutintól.

Párterápia során mindig az adott pár körülményeihez és lehetőségeihez igazítva állítom össze a tennivalókat. Ez lehet akár egy séta a közelben, lehet gyertyafényes vacsora a kedvenc vendéglőjükben, lehet hétvégi kirándulás, de akár egy hosszabb utazás is.

A lényeg, hogy semmiképpen ne otthon, a megszokott falak között kerüljön sor egy mélyebb beszélgetésre, ahol ugyanazokba a körökbe futnának, amelyekbe korábban.

Hatásosan működik a megismerkedés vagy az első közös randevú helyszínének meglátogatása. Az „emlékszel…?” kezdetű mondatok segítenek felidézni a kezdeti örömöket, azt az érzést, ami annakidején a varázslatot jelentette. És segítenek újra meglátni azt a másikat, aki volt egykoron.

Mindig egyedi és helyzetfüggő az, hogy hogyan haladunk tovább.

A filmbeli fiú 40 napra szóló feladatsort kap az apjától, minden nap egy újabb türelempróba. Különösen, hogy mindezzel egyedül kell megküzdenie, rendre falakba ütközik, a feleségétől jó ideig csak visszautasítást kap.

Kihívásokkal teli út, amin kapcsolati terápia során járunk. És nem elég az elhatározás, az elszántság. Mert vannak megtorpanások, visszaesések, „feladom”-érzések.

Szinte mindig szükség van egy támogatóra, a külső biztatásra, ahogyan a fiú esetében az apa tette.

És természetesen a hitre.

Meggyőződésem, hogy minden komoly próbatételhez, minden jelentősebb eredmény eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a hit.

Nyilvánvalóan nem vallási értelemben.

Hiszen teljesen lényegtelen, hogy milyen erőt hívunk segítségül annak érdekében, hogy megvalósítsuk a céljainkat. Isten, Buddha, Allah, Őrangyalok, spirituális támogatók, ahogyan saját filozófiánk diktálja.

A lényeg úgyis a saját erőnk. Hogy hinni tudjunk önmagunkban, abban, hogy képesek vagyunk megtenni és végigvinni, amit elterveztünk.

Megéri. Mert ahogyan a személyes sikerek az ember önbizalmat erősítik, éppen úgy jelent összekovácsoló erőt egy pár számára, ha közösen tudták leküzdeni az eléjük gördülő akadályokat.

 

 

Share
Pszichológus Online

Párkapcsolatok gyógyítása

A minap megnéztem egy amerikai filmet, melynek eredeti címe: Fireproof. Magyar nyelven két címet is kapott: Tűzbiztos házasság, Szerelempróba.

 

A film több változatban is ingyen letölthető a net-ről, akár eredetiben, akár magyar felirattal, akár – az HBO-nak köszönhetően – szinkronizáltan.

Tanulságos film, igazi forgatókönyvet ad arra vonatkozóan, hogyan lehet megmenteni egy félresiklott kapcsolatot.

Ajánlom mindenkinek, aki párkapcsolatban él. És nem csak azoknak, akik esetleg éppen válságban vannak. Sőt, annál inkább, ne kelljen eljutniuk odáig…

S jóllehet, a filmnek erős vallási vonulata (is) van, biztos vagyok abban, hogy hittől és felekezettől függetlenül bárki számára hordoz üzenetet.

Jómagam úgy vagyok, hogy minden szempontból igyekszem elkerülni a fanatizmust, a hittérítést pedig végképp. Inkább mindig kiválasztom a tanulhatót, az üzenetet, amit egy-egy helyzet, tapasztalás adhat. És ez a film, amellett, hogy nézhető, fordulatos, bőven elegendő segédkezet is nyújt.

A film egy házaspárról szól, akik két év után válás-közeli helyzetbe kerültek.

ba_pszichologus_hazassagi_krizis_valsag_022A férj, aki amúgy tűzoltóként dolgozik, nap, mint nap emberi életek megmentéséért küzd. Csak éppen arra nincs eszköztára, hogyan lehetne megmenteni a házasságukat…

Amikor bejelenti a szüleinek, hogy elválnak, az apja negyven napot kér tőle.

Negyven napnyi feladatsort kap arról, mi mindent tehet annak érdekében, hogy visszataláljanak egymáshoz a feleségével.

Kétségtelen, hogy nem könnyűek a feladatok.

Egy megromlott kapcsolatból hajlamosabbak vagyunk inkább gyorsan kimenekülni, mint újabb erőfeszítéseket tenni, újabb energiákat belefektetni. Főleg akkor, amikor újabb falakba ütközünk és csak visszautasítást kapunk.

Pedig ha bárki belegondol, negyven nap erőfeszítés igazán semmiség egy egész hátralévő élethez képest. Évekhez, évtizedekhez, amit együtt tölthetünk, miután túljutottunk az átmeneti nehézségeken. És aminek kapcsán még inkább összekovácsolódhatunk azzal, akit egykor örökre magunkénak választottunk.

Legközelebbi bejegyzésemben részletesebben is elemzem a filmbeli helyzetet…

 

Share
Pszichológus Online

Különélés – ideiglenesen?

Roland két éve él Angliában, Magyarországon hagyva feleségét és két kisgyermekét.

Három évvel ezelőtt az életét még kereknek mondta volna. Hitelekkel megterhelten ugyan, de egy szép családi házat tudhattak a magukénak egy vidéki kisvárosban. Míg ő sikeres fuvarozóként (bejelentetlenül) előteremtette a család biztosnál is jobbnak mondható megélhetését, addig gyes-en lévő felesége az akkor kétéves kisfiukat nevelgette. Izgalommal várták második gyermekük születését, aki 2008 májusában meg is érkezett.

A család öröme, a szépen felépített kis világ azonban nyár végére szinte egy csapásra összedőlt.

Roland egyik fő partnere, akinek munkái javarészét köszönhette, szívinfarktusban váratlanul elhunyt. A kisváros eminens személyiségének fia pedig szintén fuvarozóvállalkozásba kezdett, nagyon kedvező induló tarifával csábítva el Roland korábbi ügyfeleit.

S ő hiába kapott észbe és kezdett mindenféle akciókba, már késő volt.

A magas törlesztőrészletek kilenc hónap alatt felemésztették az anyagi tartalékot, Roland egyre kétségbeesettebben kereste az alternatív megoldásokat.

Gyerekkori barátján keresztül értesült az angliai munkalehetőségről. Arról, hogy autómosással nagyon szép jövedelemre lehet szert tenni. Igaz, a feltétele az volt, hogy egy ideig távol kell élnie a családtól, de ígéretet kapott arra, hogy ha beválik és elégedettek lesznek vele, pár hónap múlva a felesége is jöhet a gyerekekkel.

Roland belevágott, és a pár hónapból két év lett. Eleinte ugyan komolyan tervezte a családegyesítést, de egyre inkább ráérzett az „agglegényélet” izére. Napközben keményen dolgozott napi 12-14 órát is, csakúgy, mint korábban itthon, de a korábbival ellentétben munka után nem az örökös gyereksírás és megfáradt, zsémbelődő feleség várta, hanem az időközben haverokká avanzsált lakótársak, akikkel közösen bérelték, bérlik a mai napig is a házat, az estéiket sörösláda melletti kártyázással töltve.

Ezzel persze kicsit előreszaladtam a történetben, hiszen amikor Roland három hónappal ezelőtt megkeresett, hosszan megírt e-mailjében messze nem volt szó a haverokról.

Még csak arról az egyfajta patt-helyzetről sem, a feleség ultimátumáról, miszerint vagy ő is mehet a gyerekekkel Angliába, vagy két hónapon belül beadja a válópert.

Rolandnál erős szív-és gyomortáji fájdalmak jelentkeztek, nagyon erős, szorító érzésekkel. Szabályosan rettegett attól, hogy 35 éves létére infarktus-közeli állapotban van.

Miután az alapos belgyógyászati kivizsgálás során mindent rendben találtak a szervezetében, pszichológiai kezelést javasoltak a számára.

Ekkor keresett meg, nagyon kétségbeesetten, de nem igazán értve, mi szüksége lehet pszichológusra, és vajon mi köze a szívtájéki szorító érzéseknek egy lélekgyógyászhoz.

 

Az online pszichológiai tanácsadás helyzetelemzéssel kezdődött. Ennek során vált nyilvánvalóvá a saját maga számára is, hogy nagyon is kényelmes neki ez a jelenlegi helyzet. Hat-nyolchetente hazautazik, ilyenkor otthon tölt maximum négy napot, és évente egyszer két hetet a szabadság idején. Olyankor minden szép és jó, de valójában idegenként téblábol a régi életében, és alig várja a visszautazást Angliába.

Csakhogy az elvárásokkal találkozva, úgymond felelős családapaként magának sem merte megfogalmazni, hogy pontosan az Anglia- kínálta szabadságra vágyik.

Hosszú hónapokig tudott mellébeszélni, kifogásokat találni a feleségének, hogy éppen miért nem alkalmas a család kiköltözése, és újabb okokat gyártani, amire éppen várniuk kell… Mígnem a felesége kezdte tisztábban látni a helyzetet és besokallt, jött a fentebb említett ultimátum.

Roland ennek nyomán úgy érezte, olyan döntési helyzetbe kényszerült, amiben nem tud jól lépni. A pszichológia nyelvén szólva egyfajta satuhelyzetbe, szorításba került, és mivel képtelen volt dönteni, a gondolatait kimondani, az elfojtások teljesen természetesen vezettek a testi tüneteihez, a szív- és gyomortáji panaszokhoz. Nagyon is beszédesen, a satuként szorító fájdalmakhoz.

Terápiás munkánk során felszínre kerültek valós érzelmei, félelmei, és természetesen a gyerekkori élmények is. Kirajzolódott apja személyisége, a tőle hozott minta, aki soha nem vett részt a gyereknevelésben, akinek a gyerekei leginkább nyűgöt jelentettek a mindennapi munka fáradtságai után. Roland két testvérével együtt szinte néma csendre és mozdulatlanságra volt kárhoztatva azokban az órákban, amelyeket apjuk nagyritkán otthon töltött. Anyjában pedig csakis a félelmet, a folyamatos megalázkodást látta.

Ezt a családmodellt hozta otthonról, és bár látszólag jól kezdte felépíteni a saját családi életét, hosszútávon nem tudott megfelelni a számára is idegen elvárásoknak.

Mindezek miatt nem tudott igazán apja lenni a gyerekeinek, támasz a feleségének és tartósan vinni a családfenntartó szerepet. Egy sorselemző talán azt is mondaná, hogy szinte magának teremtette a helyzetet, amivel lehetősége adódott kilépni a mindennapokból.

És ebben talán lenne is némi igazság…

Rolanddal, közös terápiás munkával a háttér és indíttatás feltárásán túlmenően eljutottunk a megoldásig. Ma már érti, tudja, mi és hogyan történt, hogyan vannak összefüggésben a múltbeli események a közelmúltban kialakult testi panaszaival.

Ami a legfontosabb, hogy amint mindezt megértette, változtatni és fejlődni akart, fejleszteni, erősíteni a saját személyiségét.

Két hónap terápia után maga döntött úgy, hogy már tudja, mit akar, és ennek megfelelően cselekedett. Keresett és talált egy alkalmas házrészt, ahova már négyen költöztek a feleségével és a gyerekekkel. Az otthoni házukat sikerült kiadniuk, abból fedezik a még hátralévő hiteltörlesztést.

Igaz, még csak három hete van újra együtt a család, a Rolandban történt változásoknak és törekvéseknek köszönhetően jó úton haladnak a harmonikus családi élet felé.

Share
Pszichológus Online

Lehetett volna segíteni…

Több éve külföldön élő ismerősöm ősszel egy tragédia kapcsán keresett meg és kérte a tanácsomat.

Egy baráti pár fél évvel korábban költözött ki Magyarországról a közelükbe. Friss jegyesekként próbáltak új életet kezdeni, egy új országban boldogulni.

És a fiú váratlanul öngyilkos lett.

Hogyan tudnak segíteni a lánynak feldolgozni ezt a traumát? – hangzott a kérdés.

És azon túlmenően, hogy ebben a helyzetben a legfontosabb az ittmaradtak támogatása és a sokkélmény feldolgozása, felmerül egy másik kérdés. Nem lehetett volna korábban segíteni az öngyilkosságot megelőzni?

Magyarországon a lelki segélyvonalak jelentős szerepet töltenek be az öngyilkossági szándék meghiúsulásában. Olykor elegendő egyetlen beszélgetés, mely segít megláttatni a kiutat a legreménytelenebbnek látszó helyzetből is.

Az online pszichológiai tanácsadás talán ennek a kétségbeesett fiúnak is tudott volna segíteni…

Share