Pszichológus Online

Vízkereszt

Január hatodika több szempontból különleges napja az évnek.
Az egyház ezen a napon emlékezik meg a Háromkirályokról, azaz a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról.
A keleti keresztények Jézus megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. Annak emlékére, hogy Jézust Szent János a Jordán folyóban keresztelte meg, a templomokban megszentelik a vizet. Szentelt vízből isznak az emberek és azzal itatják az állatokat is, hogy ne legyenek betegek.
A népszokások közé tartozik egyes helyeken a ház földjének meglocsolása szenteltvízzel, hogy áldás legyen a házon.
Természetesen időjárásjóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz.

És éppen ez az, ami miatt pszichológusként úgy érzem, bőven megér egy blogbejegyzést.
A népi megfigyelések szerint ugyanis ha ezen a napon szél fúj, szerencsés esztendő vár ránk.
Márpedig ma egész nap olyan erős szél fújt, hogy helyenként vészjelzést is ki kellett adni…
Bátran elengedhetjük tehát a média sugallta nyomasztó előrejelzéseket és átadhatjuk magunkat a mai nappal kezdődő farsangi szezon örömeinek.

Share
Pszichológus Online

Új év, új fogadalmak

Új év kezdődik.

Ilyenkor, évkezdetkor többnyire telve vagyunk új elhatározásokkal, tervekkel, fogadalmakkal.

Amikor még iskolába jártunk, főként tanévkezdéskor, szeptemberben fogalmazódtak meg a nagy ígéretek. Ezek leginkább arra vonatkoztak, hogy az új tanévben biztosan sokkal jobban fogunk tanulni, és a tanárainkkal, diáktársainkkal való konfliktusokat is messze elkerüljük.

Aztán kezdünk felnőni, beleérni a nagybetűs életbe, és sokkal komolyabb fogadalmaink születnek.

Évről évre sokkal komolyabb elhatározások:

– Hogy mostantól majd sokkal több időt, nagyobb figyelmet fordítunk Szeretteinkre.

– Az életünket tartalmasabbá tesszük.

– Végre igazán egészségesen fogunk élni.

– Csak könnyű ételeket fogyasztunk, amit magunk készítünk, lehetőleg bio-piacról beszerzett alapanyagokból.

– Leszokunk a dohányzásról.

– Mellőzzük az alkoholfogyasztást.

– Rendszeres testedzésbe kezdünk.

– Folyamatosan továbbképezzük magunkat, bővítjük ismereteinket.

– Komolyabban vesszük a nyelvtanulást és végre beiratkozunk egy intenzív tanfolyamra.

– Nagy hangsúlyt fektetünk a személyiségünk fejlesztésére.

– És így tovább…

Úgy egyáltalán: az új évben,  január elsejétől minden másképp lesz.

Aztán mégis csak néhány hétig tart a lendület…

Bár mi magunk is érezzük, és a környezetünk is észleli a változást.

Pár hét után valami mégis történik és megtörik a lelkesedés.

Egyszer csak kihagyjuk a nyelvórákat, hanyagoljuk a konditermet, sűrű elfoglaltságainkra, „behavazásra” hivatkozva halogatjuk a szeretteinkkel való találkozást.

Elfogyasztjuk a hűtő teljes tartalmát, beleértve a mélyén lapuló szalonnát is, felbontunk egy üveg régen őrzött italt, aztán még be is teszünk a kosarunkba bevásárláskor egy újabbat.

És persze rá is gyújtunk egy cigarettára, hiszen az élvezet csakis így lehet teljes.

Közben ott dolgozik bennünk a kisördög, azaz a lelkiismeretünk. Számon akar kérni, de nem engedjük. Mert nagyon is hathatós érvnek érezzük az önsanyargatás hiábavalóságát.

És minden folytatódik éppen úgy, ahogyan azelőtt volt, évekig.

Feledésbe merülnek a fogadalmak, a változás, változtatás irányába tett lépéseink.

A miértekre választ keresve az egyik oka ezeknek a kudarcoknak biztosan az, hogy naptári dátumhoz kötöttek.

Ha igazán belülről jönnének ezek az igények, belső és valós elhatározásból, akkor sokkal sikeresebben megvalósíthatóak lennének.
Amikor ténylegesen beérett az ideje annak, hogy elkezdjük az új életünket.

A leírtaktól függetlenül őszintén meg kell vallanom, hogy minden év elején magamnak is vannak fogadalmaim, és a Gyerekeimmel is rendre mindig megfogalmaztattam minden december végén, hogy mit várnak a következő évtől.
Főként, hogy mit akarnak tenni a céljaikért.
Mert célkitűzések mégiscsak kellenek, hogy legalább legyenek igazodási, viszonyulási pontok…

Az én megvalósítandó listám 2012-re 24 pontból áll.

Nem tudhatom, hogy a Kedves Olvasóim hány célt tűztek ki maguk elé az elkövetkezendő évre.

De szívből kívánom mindnyájunknak, hogy valamennyi megvalósuljon.

Sikeres, boldog és főként harmonikus, lelki békés 2012-es évet!

És persze örömmel várok minden történetet, saját élményt, gondolatot, bárhogyan is alakult…

 

Share
Pszichológus Online

A SZERETET ünnepén

Adventi bejegyzésemben arról írtam, mennyire különleges ez az ünnep. És egy álmomról, egy olyan Világról, ahol nincsen szükség, ínség, szomorúság…

Most mégis erről a legutóbbiról kell írnom.

Miközben sokan örömben, szeretteik körében töltik a mostani napokat, változatlanul számosan vannak egyedül, magányosan. Nem feltétlenül egyedüllétben, sokszor éppen abban a magányban, amit egy családban, mások társaságában lehet megélni…

Erről tanúskodnak azok a levelek, amelyek az elmúlt 24 órában érkeztek hozzám. Csupa olyan segítségkérés, ami arról szól, hogy a szeretett társ vagy család mennyire nem figyel valójában a másikra, másokra, egymásra.

Ma estére vezető hír lett a médiában egykori énekesnőnk, Mary Zsuzsi halála. A Szentestét még családi körben töltötte, ma reggel pedig holtan találták, üres gyógyszeres dobozok között.

Sehol nem közölnek statisztikát arra vonatkozóan, hány nem híres emberrel történik hasonló, hányan követnek el öngyilkosságot ezekben a napokban.

Arról sem, hányan dobták, dobják el az életüket a mostani válsághelyzetben, a hitelbedőlés, a kilakoltatás és kilátástalanság-érzés miatt.

Pszichológus vagyok, ez a hivatásom. És nyilvánvalóan ez a munkám is, amellyel előteremtem a saját megélhetést.

Mégis azt szeretném, ha sokkal kevesebb szükség lenne a munkámra.

Ha mindenki a közvetlen környezetében találná meg az odafigyelést, a törődést.

Share
Pszichológus Online

Advent – Eljövetel

Adventi várakozásban vagyunk. A december hónap különleges hangulattal vesz körül szinte mindnyájunkat. Vallási hovatartozástól és hittől függetlenül mindenkinek megvannak a maga sajátos emlékei, érzései ezekkel a hetekkel kapcsolatban.

Hófödte táj. Különleges fények és illatok. Csengettyűhang. Készülődés. Ajándékok. Család. Együttlét. SZERETET. Sokak szerint a karácsony a legszebb ünnep.

Szeretteinkre gondolunk. Azokra is, akikkel nem lehetünk együtt. Távol lévő szüleinkre, elveszített kedvesünkre, még meg sem született gyermekeinkre.

És szerencsére egyre többen gondolunk azokra, akik valamiben hiányt szenvednek. Akiknek nem egy pszichológus szava hiányzik, pusztán egy emberi hang, egy régen látott baráttól vagy egyszerűen csak a szomszédtól. Vagy akiknél hideg a lakás, mert nem telik tüzelőre sem. Akiknél nem sülhet ünnepi kalács. Akiknek lakásuk sincsen.

Egy olyan ünnepről álmodom, ahol mindezek nem történhetnek meg. Ahol nincs szükség, ínség, fedélnélküliség, szomorúság.

“Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.”
(Kosztolányi Dezső)

„Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János)

Share
Pszichológus Online

Párkapcsolatok gyógyítása 2.

Ahogyan minden ember saját személyes életében, úgy a párkapcsolatokban is természetszerűen vannak feszültebb időszakok, hullámvölgyek, olyan helyzetek, amelyek megoldása több erőfeszítést kíván a korábban megszokotthoz képest.

Két ember kapcsolatában ezek fordulópontot jelenthetnek, és a végkifejletet tekintve nagyon sokat számit a megoldás módja.

Ki-ki egymaga próbálkozik, gyötri magát, hogy kiutat találjon, vagy közösen próbálnak változtatni, kompromisszumot keresni? Esetleg homokba dugják mindketten a fejüket és úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne? Vagy egyre csak távolodnak, tétlenül és tehetetlenül sodródva, minden közös álmot feladva, a különválás felé?

A házasság nem tűzálló, meg lehet égni benne” – mondja a „Fireproof” című film egyik szereplője.

És milyen igaz.

– Van bármi, amit megtennél a házasságod megmentéséért? – kérdezi az apa a filmben, amikor tűzoltó fia bejelenti, hogy válni készülnek.

Jómagam azt szoktam kérdezni a pácienseimtől, hogy maradt-e még annyi szeretet egymás iránt, amibe lehet kapaszkodni, azaz maradt-e annyi érzelmi alap, amelyre a közös jövőt tovább lehet építeni.

Ameddig érzések vannak, addig erőfeszítésekre is képesek vagyunk.

ba_pszichologus_sikers_hazassag_038Akkor is, ha éppen elveszni látszunk a mindennapokban, ha éppen felőrlődtünk a csipri-csupri vitákban. Amikor elkommunikálunk, elmegyünk egymás mellett és azt érezzük, a másik nem ért meg bennünket. És amikor már belefáradtunk.

Annak érdekében, hogy felül tudjunk emelkedni ezeken a helyzeteken, egy kicsit el kell távolodnunk a napi rutintól.

Párterápia során mindig az adott pár körülményeihez és lehetőségeihez igazítva állítom össze a tennivalókat. Ez lehet akár egy séta a közelben, lehet gyertyafényes vacsora a kedvenc vendéglőjükben, lehet hétvégi kirándulás, de akár egy hosszabb utazás is.

A lényeg, hogy semmiképpen ne otthon, a megszokott falak között kerüljön sor egy mélyebb beszélgetésre, ahol ugyanazokba a körökbe futnának, amelyekbe korábban.

Hatásosan működik a megismerkedés vagy az első közös randevú helyszínének meglátogatása. Az „emlékszel…?” kezdetű mondatok segítenek felidézni a kezdeti örömöket, azt az érzést, ami annakidején a varázslatot jelentette. És segítenek újra meglátni azt a másikat, aki volt egykoron.

Mindig egyedi és helyzetfüggő az, hogy hogyan haladunk tovább.

A filmbeli fiú 40 napra szóló feladatsort kap az apjától, minden nap egy újabb türelempróba. Különösen, hogy mindezzel egyedül kell megküzdenie, rendre falakba ütközik, a feleségétől jó ideig csak visszautasítást kap.

Kihívásokkal teli út, amin kapcsolati terápia során járunk. És nem elég az elhatározás, az elszántság. Mert vannak megtorpanások, visszaesések, „feladom”-érzések.

Szinte mindig szükség van egy támogatóra, a külső biztatásra, ahogyan a fiú esetében az apa tette.

És természetesen a hitre.

Meggyőződésem, hogy minden komoly próbatételhez, minden jelentősebb eredmény eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a hit.

Nyilvánvalóan nem vallási értelemben.

Hiszen teljesen lényegtelen, hogy milyen erőt hívunk segítségül annak érdekében, hogy megvalósítsuk a céljainkat. Isten, Buddha, Allah, Őrangyalok, spirituális támogatók, ahogyan saját filozófiánk diktálja.

A lényeg úgyis a saját erőnk. Hogy hinni tudjunk önmagunkban, abban, hogy képesek vagyunk megtenni és végigvinni, amit elterveztünk.

Megéri. Mert ahogyan a személyes sikerek az ember önbizalmat erősítik, éppen úgy jelent összekovácsoló erőt egy pár számára, ha közösen tudták leküzdeni az eléjük gördülő akadályokat.

 

 

Share