Új év kezdődik.

Ilyenkor, évkezdetkor többnyire telve vagyunk új elhatározásokkal, tervekkel, fogadalmakkal.

Amikor még iskolába jártunk, főként tanévkezdéskor, szeptemberben fogalmazódtak meg a nagy ígéretek. Ezek leginkább arra vonatkoztak, hogy az új tanévben biztosan sokkal jobban fogunk tanulni, és a tanárainkkal, diáktársainkkal való konfliktusokat is messze elkerüljük.

Aztán kezdünk felnőni, beleérni a nagybetűs életbe, és sokkal komolyabb fogadalmaink születnek.

Évről évre sokkal komolyabb elhatározások:

– Hogy mostantól majd sokkal több időt, nagyobb figyelmet fordítunk Szeretteinkre.

– Az életünket tartalmasabbá tesszük.

– Végre igazán egészségesen fogunk élni.

– Csak könnyű ételeket fogyasztunk, amit magunk készítünk, lehetőleg bio-piacról beszerzett alapanyagokból.

– Leszokunk a dohányzásról.

– Mellőzzük az alkoholfogyasztást.

– Rendszeres testedzésbe kezdünk.

– Folyamatosan továbbképezzük magunkat, bővítjük ismereteinket.

– Komolyabban vesszük a nyelvtanulást és végre beiratkozunk egy intenzív tanfolyamra.

– Nagy hangsúlyt fektetünk a személyiségünk fejlesztésére.

– És így tovább…

Úgy egyáltalán: az új évben,  január elsejétől minden másképp lesz.

Aztán mégis csak néhány hétig tart a lendület…

Bár mi magunk is érezzük, és a környezetünk is észleli a változást.

Pár hét után valami mégis történik és megtörik a lelkesedés.

Egyszer csak kihagyjuk a nyelvórákat, hanyagoljuk a konditermet, sűrű elfoglaltságainkra, „behavazásra” hivatkozva halogatjuk a szeretteinkkel való találkozást.

Elfogyasztjuk a hűtő teljes tartalmát, beleértve a mélyén lapuló szalonnát is, felbontunk egy üveg régen őrzött italt, aztán még be is teszünk a kosarunkba bevásárláskor egy újabbat.

És persze rá is gyújtunk egy cigarettára, hiszen az élvezet csakis így lehet teljes.

Közben ott dolgozik bennünk a kisördög, azaz a lelkiismeretünk. Számon akar kérni, de nem engedjük. Mert nagyon is hathatós érvnek érezzük az önsanyargatás hiábavalóságát.

És minden folytatódik éppen úgy, ahogyan azelőtt volt, évekig.

Feledésbe merülnek a fogadalmak, a változás, változtatás irányába tett lépéseink.

A miértekre választ keresve az egyik oka ezeknek a kudarcoknak biztosan az, hogy naptári dátumhoz kötöttek.

Ha igazán belülről jönnének ezek az igények, belső és valós elhatározásból, akkor sokkal sikeresebben megvalósíthatóak lennének.
Amikor ténylegesen beérett az ideje annak, hogy elkezdjük az új életünket.

A leírtaktól függetlenül őszintén meg kell vallanom, hogy minden év elején magamnak is vannak fogadalmaim, és a Gyerekeimmel is rendre mindig megfogalmaztattam minden december végén, hogy mit várnak a következő évtől.
Főként, hogy mit akarnak tenni a céljaikért.
Mert célkitűzések mégiscsak kellenek, hogy legalább legyenek igazodási, viszonyulási pontok…

Az én megvalósítandó listám 2012-re 24 pontból áll.

Nem tudhatom, hogy a Kedves Olvasóim hány célt tűztek ki maguk elé az elkövetkezendő évre.

De szívből kívánom mindnyájunknak, hogy valamennyi megvalósuljon.

Sikeres, boldog és főként harmonikus, lelki békés 2012-es évet!

És persze örömmel várok minden történetet, saját élményt, gondolatot, bárhogyan is alakult…