Egy Pszichológus Naplójából

Ahogyan minden ember saját személyes életében, úgy a párkapcsolatokban is természetszerűen vannak feszültebb időszakok, hullámvölgyek, olyan helyzetek, amelyek megoldása több erőfeszítést kíván a korábban megszokotthoz képest.

Két ember kapcsolatában ezek fordulópontot jelenthetnek, és a végkifejletet tekintve nagyon sokat számit a megoldás módja.

Ki-ki egymaga próbálkozik, gyötri magát, hogy kiutat találjon, vagy közösen próbálnak változtatni, kompromisszumot keresni? Esetleg homokba dugják mindketten a fejüket és úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne? Vagy egyre csak távolodnak, tétlenül és tehetetlenül sodródva, minden közös álmot feladva, a különválás felé?

„A házasság nem tűzálló, meg lehet égni benne” – mondja a „Fireproof” című film egyik szereplője.

És milyen igaz.

– Van bármi, amit megtennél a házasságod megmentéséért? – kérdezi az apa a filmben, amikor tűzoltó fia bejelenti, hogy válni készülnek.

Jómagam azt szoktam kérdezni a pácienseimtől, hogy maradt-e még annyi szeretet egymás iránt, amibe lehet kapaszkodni, azaz maradt-e annyi érzelmi alap, amelyre a közös jövőt tovább lehet építeni.

Ameddig érzések vannak, addig erőfeszítésekre is képesek vagyunk.

Akkor is, ha éppen elveszni látszunk a mindennapokban, ha éppen felőrlődtünk a csipri-csupri vitákban. Amikor elkommunikálunk, elmegyünk egymás mellett és azt érezzük, a másik nem ért meg bennünket. És amikor már belefáradtunk.

Annak érdekében, hogy felül tudjunk emelkedni ezeken a helyzeteken, egy kicsit el kell távolodnunk a napi rutintól.

Párterápia során mindig az adott pár körülményeihez és lehetőségeihez igazítva állítom össze a tennivalókat. Ez lehet akár egy séta a közelben, lehet gyertyafényes vacsora a kedvenc vendéglőjükben, lehet hétvégi kirándulás, de akár egy hosszabb utazás is.

A lényeg, hogy semmiképpen ne otthon, a megszokott falak között kerüljön sor egy mélyebb beszélgetésre, ahol ugyanazokba a körökbe futnának, amelyekbe korábban.

Hatásosan működik a megismerkedés vagy az első közös randevú helyszínének meglátogatása. Az „emlékszel…?” kezdetű mondatok segítenek felidézni a kezdeti örömöket, azt az érzést, ami annakidején a varázslatot jelentette. És segítenek újra meglátni azt a másikat, aki volt egykoron.

Mindig egyedi és helyzetfüggő az, hogy hogyan haladunk tovább.

A filmbeli fiú 40 napra szóló feladatsort kap az apjától, minden nap egy újabb türelempróba. Különösen, hogy mindezzel egyedül kell megküzdenie, rendre falakba ütközik, a feleségétől jó ideig csak visszautasítást kap.

Kihívásokkal teli út, amin kapcsolati terápia során járunk. És nem elég az elhatározás, az elszántság. Mert vannak megtorpanások, visszaesések, „feladom”-érzések.

Szinte mindig szükség van egy támogatóra, a külső biztatásra, ahogyan a fiú esetében az apa tette.

És természetesen a hitre.

Meggyőződésem, hogy minden komoly próbatételhez, minden jelentősebb eredmény eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a hit.

Nyilvánvalóan nem vallási értelemben.

Hiszen teljesen lényegtelen, hogy milyen erőt hívunk segítségül annak érdekében, hogy megvalósítsuk a céljainkat. Isten, Buddha, Allah, Őrangyalok, spirituális támogatók, ahogyan saját filozófiánk diktálja.

A lényeg úgyis a saját erőnk. Hogy hinni tudjunk önmagunkban, abban, hogy képesek vagyunk megtenni és végigvinni, amit elterveztünk.

Megéri. Mert ahogyan a személyes sikerek az ember önbizalmat erősítik, éppen úgy jelent összekovácsoló erőt egy pár számára, ha közösen tudták leküzdeni az eléjük gördülő akadályokat.

A minap megnéztem egy amerikai filmet, melynek eredeti címe: Fireproof. Magyar nyelven két címet is kapott: Tűzbiztos házasság, Szerelempróba.

A film több változatban is ingyen letölthető a net-ről, akár eredetiben, akár magyar felirattal, akár – az HBO-nak köszönhetően – szinkronizáltan.

Tanulságos film, igazi forgatókönyvet ad arra vonatkozóan, hogyan lehet megmenteni egy félresiklott kapcsolatot.

Ajánlom mindenkinek, aki párkapcsolatban él. És nem csak azoknak, akik esetleg éppen válságban vannak. Sőt, annál inkább, ne kelljen eljutniuk odáig…

S jóllehet, a filmnek erős vallási vonulata (is) van, biztos vagyok abban, hogy hittől és felekezettől függetlenül bárki számára hordoz üzenetet.

Jómagam úgy vagyok, hogy minden szempontból igyekszem elkerülni a fanatizmust, a hittérítést pedig végképp. Inkább mindig kiválasztom a tanulhatót, az üzenetet, amit egy-egy helyzet, tapasztalás adhat. És ez a film, amellett, hogy nézhető, fordulatos, bőven elegendő segédkezet is nyújt.

A film egy házaspárról szól, akik két év után válás-közeli helyzetbe kerültek.

A férj, aki amúgy tűzoltóként dolgozik, nap, mint nap emberi életek megmentéséért küzd. Csak éppen arra nincs eszköztára, hogyan lehetne megmenteni a házasságukat…

Amikor bejelenti a szüleinek, hogy elválnak, az apja negyven napot kér tőle.

Negyven napnyi feladatsort kap arról, mi mindent tehet annak érdekében, hogy visszataláljanak egymáshoz a feleségével.

Kétségtelen, hogy nem könnyűek a feladatok.

Egy megromlott kapcsolatból hajlamosabbak vagyunk inkább gyorsan kimenekülni, mint újabb erőfeszítéseket tenni, újabb energiákat belefektetni. Főleg akkor, amikor újabb falakba ütközünk és csak visszautasítást kapunk.

Pedig ha bárki belegondol, negyven nap erőfeszítés igazán semmiség egy egész hátralévő élethez képest. Évekhez, évtizedekhez, amit együtt tölthetünk, miután túljutottunk az átmeneti nehézségeken. És aminek kapcsán még inkább összekovácsolódhatunk azzal, akit egykor örökre magunkénak választottunk.

Legközelebbi bejegyzésemben részletesebben is elemzem a filmbeli helyzetet…