Egyre több házaspár fordul hozzám segítségért kapcsolati válság miatt.
Elgondolkodtató, hogy javarészt 15, 20 vagy még hosszabb ideje együtt élő párokról van szó, kialakult egzisztenciával, megállapodottan, 1-2-3 gyerekkel.
Már jócskán túljutottak az összecsiszolódás időszakán, közösen megéltek örömöket, gyermekük, gyermekeik születésének csodáját, a lakásszerzés, esetleges építkezés idegőrlő nehézségeit, hullámvölgyeket. Mindezeken sikeresen túljutottak, akkoriban kezelték és megoldották a problémákat.
Most azonban hirtelen kiderül, hogy a régen bevált módszerek nem működnek, a kommunikáció rendre félresiklik, feltörnek korábbi sérelmek, elfojtott fájdalmak. Megfogalmazódik a meg nem valósult álmok nyomán kialakult hiányérzet, a lemondások miatti kölcsönös vádaskodás.
Az ilyen típusú problémákra a közvélemény gyakran legyint, mondván: „elérkezett az a bizonyos kapuzárási pánik”.
Pszichológusként én semmiképpen nem általánosítanám a helyzeteket. Hiszen ahogyan az egyéni terápiánál, úgy házaspároknál is minden helyzet egyedi és sajátságos.
Ennek megfelelően a párterápia felépítését is egyedileg alakítom ki. Minden esetben az adott házaspár múltjához, kapcsolatuk minőségéhez, gyökereikhez, hátterükhöz és természetesen temperamentumukhoz is igazítva.
Tapasztalataim alátámasztják, hogy ez a módszer, ez a megközelítés hatékony.
Átlagosan 4-8 alkalom után eredményesen lezárható a párterápia.
Ez kölcsönös örömet okoz: az érintettek számára az egymáshoz visszatalálás érzését, számomra pedig munkám sikerélményét.
Hiszem, látom, hogy a legtöbb esetben van kiút, van megoldás.
Ezért eltökélt célom tovább csökkenteni a válási statisztikát.