Vitatkoznak a szakemberek azon, hogy tényleg beszélhetünk-e ciklusokról, jellemző szakaszokról a házasságban. A vitázók egyik tábora szerint nem. A másik tábor pedig abban nem egységes, hogy pontosan melyek is ezek a szakaszok. Különböző elnevezésekkel találkozhatunk, máshol és máshol húzva meg az egyes ciklusok határait.

Bárhogyan is nevezzük, annyi bizonyos, hogy számos olyan fordulópont van az életünkben, mely jelentős változásokat idéz elő. Tagadhatatlan, hogy ezek komoly hatást gyakorolnak mind a személyiségre, mind a házaspárok, együtt élő párok kapcsolatának minőségére.

Amikor két ember vonzódni kezd egymáshoz, többnyire még messze nem ismerik egymást. Látnak valakit, a kezdeti rózsaszínű szemüveg által csupa pozitív tulajdonsággal felruházva. Amilyennek látni akarják.

Ez a felhőtlen szerelem, a boldog egymásra-találás időszaka.

Aztán telik az idő, kezdjük reálisan, a maga valójában látni, ténylegesen megismerni a másikat. Már nem csak őt, hanem családját, barátait, ismerőseit, a számára fontos embereket is. Akik az élete részei, számára fontosak. Nekünk azonban lehetnek kevésbé szimpatikusak. Vagy éppen ők nem akarnak bennünket elfogadni.

A mélységeiben való megismerés időszaka általában az együttélés, együttlakás idején történik. Amikor kendőzetlenül kerülnek napvilágra jó és rossz szokásaink.

Korábban ez csak a házasságkövetést követően volt lehetséges. Mivel napjainkban a legtöbb pár már a „boldogító igen”-t megelőzően összeköltözik, van módjuk megismerni egymást, mielőtt végleg elköteleződnének. Ezt én személy szerint nagyon is jó dolognak tartom. Egyfajta próbának arra vonatkozóan, hogy összeillenek-e, hogy ne hozzanak elhamarkodottan egy életre szóló döntést. Mert hiszem, hogy annak az „igen”-nek holtomiglan-holtodiglan kellene tartania…

Persze az összeköltözéssel és a házasságkötéssel is egy új szakasz, az igazi összecsiszolódás időszaka kezdődik.

Aztán egy még újabb, talán még nagyobb változás, amikor a két ember végre összeszokottá váló kapcsolata, közös rutinjaiba beköltözik egy új jövevény.

Minden korábbi szokásrend felborul, egy időre minden a baba körül forog, meghatározza, „beszabályozza” a napirendet. Ez csak a gyakorlati része a változásnak. Lélektanilag sokkal fontosabb, hogy egy új, korábban ismeretlen szereppel szembesülünk. Szülők leszünk, felelősek egy kiszolgáltatott kis élet felett, amit természetesen mindenki másképp él meg, egyénileg is, és anyaként, apaként is.

Ahogy a gyerek/gyerekek nőnek, más és más problémákkal kell nap, mint nap szembesülnünk.

Előbb azzal, hogy ki viszi-hozza a gyereket a bölcsödébe, óvodába. Később azzal, hogy ellenőrizzük a mindennapi leckéjét, kikérdezzük. Aztán egyszer csak kamasz lesz, az életében már nem mi leszünk a főszereplők, hanem a barátai. Akik lehet, hogy rossz irányba viszik. Előjöhetnek az alkohol- és drogfogyasztás problémái. Majd az ő társválasztása, amikor kirepül otthonról, üressé válik a fészek.

Mindeközben mi magunk is változunk. Nem csak lelkileg, testileg is. A tapasztalatok mellett gyarapszunk néhány kilóval, átalakul a testkép,

Miért gondoljuk, hogy az egyes élethelyzet-változások a legnagyobb természetességgel történnek? Hogy nem hat két ember kapcsolatára ennyi fordulópont? Miért várjuk magunktól, a másiktól, bárkitől, hogy mindig minden helyzetet képes legyen higgadtan uralni?

Olykor igenis kiakadhatunk, elakadhatunk, elbizonytalanodhatunk. Önmagunkban, kapcsolatainkban, a házasságunkban is. A lényeg, hogy visszataláljunk. Mert a fordulópontok gazdagítják a személyiséget és megerősítenek.