Pszichológus Online

Boldog családok

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.

Gondolom, sokak számára ismert az „Anna Karenina” indító mondata.

Bármennyire szeretem ezt a könyvet és íróját, nem igazán tudok egyetérteni vele.

Nézzünk csak meg két szélsőséges példát. Egy egyszerű nádkunyhóban élő családot, távol minden infrastruktúrától, civilizációtól. És egy luxusvillában élőt, akiknek a terasza saját úszómedencéhez vezet, szó szerint minden a lábaik előtt hever.

Az egyikük mindennapjai kemény küzdelemmel telnek. Küzdelem az időjárás viszontagságaival, a legalapvetőbb szükségletek kielégítése is megfeszítő munkát igényel. Még az is, hogy pár pohárnyi ivóvizük legyen.

A másik család kinyitja a csapot és éppen olyan hőmérsékletű víz jön, amilyet szeretnének. Gombnyomásra működik és azonnal elérhető minden az életükben.

Hasonlók ők egymáshoz? Lehetnek ők egyforma módon boldogok????

Nyilvánvalóan nem.

De hogy boldogok lehetnek, az nem kérdés. Mert a boldogság valóban nem az anyagi javakkal áll egyenes arányban. Nagy kérdés, hogy akkor mivel, azaz mitől függ a boldogság érzése?

Felidézem Vietnamban töltött életünk képeit. A Saigonban élő sokgyermekes családok életét. Ahol a gyerekek (is) a forgalmas utcán élik mindennapjaikat. Ott játszanak, labdáznak, szaladgálnak a járdán, éppen harminc centiméterre a folyamatosan száguldó motoroktól.

Monszun idején, amikor fél óra alatt elönti az esővíz az utcákat, hömpölyög félméteres magasságban, pillanatok alatt előkerülnek a gumimatracok és a gyerekek vidáman lubickolnak az európai szemmel nézve borzalmas fertőzéseket hordozó szennyvízben.

Ezt látva, számtalanszor megfogalmaztam: „Saigon nem az aggódó anyák városa”.

Valóban nem. Mégis mindig mindenki mosolyog.

És Saigontól távol, a kis vietnami településeken ugyanezt láttam. Miközben végignéztem, hogyan küzdenek a megélhetésért, adott esetben a napi egy tál rizsért.

Nem ismerem a vietnami válási statisztikát, mint ahogyan más, sokkal inkább elmaradott országokét sem.

Abban azonban biztos vagyok, hogy elmarad a nyugati országokétól.

Jó lenne találni egy általános receptet arra, hogy hogyan élhetünk boldog családi életet.

Egyáltalán, boldog életet.

Share

Pszichológus szerző:

Mottó: Imádom a pszichológiát. Ezért is választottam hivatásként.

Bemutatkozás: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pszichológia szakán 1986-ban végeztem, majd 1988-ban klinikai szakpszichológusi képesítést szereztem.

A veszprém megyei Káptalantótiban található magánrendelőmben pszichoterápiás segítséget, tanácsadást nyújtok azok számára, akik önértékelési vagy életvezetési nehézségekkel, önbizalomhiánnyal küzdenek, akik úgy érzik, hogy aktuálisan elakadtak az életükben vagy éppen döntésképtelennek érzik magukat egy sorsdöntő helyzetben.

Támogató terápiában segítek a gyász, veszteség, krízishelyzet érzelmi feldolgozásában.

Egyéni terápia és tanácsadás keretében segítem a depressziós levertséggel, szorongással és pánikjellegű tünetekkel hozzám fordulókat.

1990 óta foglalkozom meddőségi panaszokkal küzdő és lombikbébi-programban részt vevő házaspárokkal, segítve a gyermekre várakozás nehéz időszakának lelki megélését. Tapasztalataimról „Várva Várt Babák – Lombikbébi történetek” címmel könyvet írtam.

Házaspároknak párkapcsolati terápia keretében, hosszú évek gyakorlata alapján kidolgozott módszerrel adok útmutatást arra vonatkozóan, hogyan lehet közösen túljutni egy-egy hullámvölgyön, konfliktussal terhelt, elbizonytalanodott időszakon.

Azok számára, akik nem tudnak személyesen felkeresni, online tanácsadást nyújtok skype-on.

Időpont-egyeztetés e-mail-en vagy a 06-30-99 15 651-es telefonszámon lehetséges.

Szakmai tapasztalataimról, módszereimről további részleteket a honlapomon talál. Ha úgy érzi, segíthetek, örömmel várom jelentkezését!

Amire büszke vagyok:

Talán ezt a kérdést a legnehezebb megválaszolni, hiszen szerénytelenségnek tűnhet…Büszke vagyok a Gyermekeimre és a szakmai munkámra egyaránt. Ha újra kellene kezdenem, mindent éppen így csinálnék….