Pszichológus Online

Személyes pszichológiai rendelés

Örömmel jelenthetem, hogy végre elkészült a házunk és benne a személyes rendelőm is.

Pszichológiai magánrendelés Veszprém megyébenAki részese volt már komolyabb házfelújításnak, bizonyára nem lepődik meg azon a csúszáson, hogy az általam tervezett július helyett Karácsonyra lett készen minden….

A lényeg, hogy most már szeretettel tudok fogadni mindenkit, aki személyes terápiára szeretne jelentkezni.

A rendelőt saját ötleteim alapján rendeztem be, stílusában igyekeztem alkalmazkodni az általam imádott fagerendás mennyezet hangulatához. Sok mindent saját kezűleg újítottam, alakítottam a szekrényeken, polcokon, ami különösen jó érzéssel tölt el.

 

Magánpszichológus rendelése Veszprém megyében, KáptalantótibanMost, hogy készen lett, imádok leülni ebben a szobában.
Megnyugtat, elmélkedésre és magamba nézésre késztet, visszagondolok a múltra, eddigi életemre, a korábbi pácienseimre és a terápiákra.
És persze itt, ebben a környezetben jönnek az új inspirációk, ötletek. Hogy hogyan segíthetnék még többet, még jobban, milyen új módszerekkel gazdagíthatom a segítségnyújtás tárházát. Szerencsére ötletekben nem vagyok híján…

És akkor még nem is beszéltem a csodálatos környezetről, a körülöttünk lévő varázslatos tanúhegyekről, a Balaton közelségéről.

Abban a reményben várok minden hozzám fordulót a Veszprém megyei  Káptalantótiban, a Balaton-felvidék közepén, hogy hasonlóan fog érezni!

Share
Pszichológus Online

Kicsit személyesen a változásokról…

A minap egy régi páciensem – nevezzük Máriának – megkeresett újra. Gyermekkori sérelemből adódó terápiáját bő másfél éve lezártuk, akkor elsőgyermekes anyukaként megtalálta az igazi belső lelki egyensúlyt. Párkapcsolata – amelyre minden korábbi feldolgozatlan sérelmét, azzal kapcsolatos szorongását kivetítette – harmonikussá vált, minden szempontból rátalált önmagára.

Második gyermeket terveztek, annak rendje-módja szerint meg is érkezett az új kis jövevény.

Mária – aki alapvetően is maximalista, minden tekintetben a tökéletességre törekszik -, nagyon igyekszik megfelelni a kétgyermekes anyuka szerepének. Nagyon is odafigyel, hogy elsőszülött kisfia semmiképpen ne élje meg sérelemként a kistestvér érkezését, hogy megkapja mindazt, amit korábban, egykeként. Hogy ne érezzen testvérféltékenységet.

Közben hatalmas bűntudat kezd kialakulni benne a második gyermeke iránt. Akinek már nem tudja ugyanazt a kizárólagos ráhangolódást nyújtani, mint az első gyereknek. Hogy most, a szoptatás napközben nem azokat a meghitt pillanatokat, együttléteket, egymásra hangolódást jelenti, amit először. Mert közben foglalkozik, akár legózik is a nagyobb gyerekkel.

Úgy érzi, nagyon sok szerepnek kell hirtelen megfelelnie, szétszakad, lefáradt, elfogytak az energiái.

Ritkán beszélek saját élményeimről, hiszen a terápia nem is szólhat erről.

Ezesetben kivételt tettem, és hogy hitelesen oldjam az aggodalmait, elmeséltem a saját emlékeimet.

A kisfiam éppen 2 éves és 9 hónapos volt, amikor megszületett a kishúga.

Régen vágytam már az anyaságra, így Balázs születése igazi eufórikus élményt jelentett. Hihetetlenül egymásra hangolódtunk, különösen, hogy fizikailag, külsőleg és lélekben is elképesztően hozzám hasonlított. Szabályosan összenőttünk…

Aztán eljött az idő, amikor megbeszéltük az apukájával, hogy számunkra eljött az ideje a kistestvérnek.

Számunkra, de nem tudtuk, nem tudhattuk, mennyire Balázs számára. Sokat meséltünk neki a születendő tesóról.

Várta nagyon, jóllehet akkoriban még nem volt ilyen fejlett és elterjedt az ultrahang, így azt, hogy milyen nemű a gyerek, csak a születésekor tudtuk meg.

Mellesleg ez éppen így volt jó, ma is így szeretném, éppen úgy, mint ahogy a karácsonyi ajándékaimat sem szeretném tudni előre.

Úgyis éreztem, hogy lány lesz….

Kétesélyes volt, vagy Zsófi születik, vagy Bence. Ahogyan Balázs akkoriban nevezte: Medence…

Zsófival kezdettől és máig is kivételesen jó testvérekké váltak, legnagyobb örömömre.

Bejegyzésem és ezzel az üzenetem éppen az, hogy igenis legalább akkora – ha nem nagyobb változás, mérföldkő – gyermektelen házaspárból átváltani gyermekessé, mint egygyermekesből szülőkből kétgyermekessé.

Annakidején igyekeztem én is mindennek megfelelni, teljesíteni minden szerepet. Anyaként, feleségként, háziasszonyként.

És arra emlékszem, nagyon is élénken, hogy amikor Zsófi négyhónapos lett, szabályosan végkimerültségben éreztem magamat, minden energiám lefogyott. Mintha nem is két gyerekem lenne, hanem legalább négy.

Ez az érzés, állapot eltartott egy ideig…

Időbe tellett, amire minden helyre/visszaállt.

Balázséknál hamarosan megszületik a második gyermek, Máté.

Nekik is írom ezt a bejegyzést, és természetesen mindenkinek, akik a második babát várják, vagy már éppen megszületett.

Mert ez egy igazi újabb mérföldkő az életükben. Hatalmas változás, feszültségekkel és akár kialvatlanságokkal is teli. Miközben oda kell figyelni az első gyerekre is.

Nem könnyű…

Kitartás, türelem és maximális összefogás szükséges mindkét fél részéről!

Share
Pszichológus Online

Fordulópontok az életünkben és a házasságunkban

Vitatkoznak a szakemberek azon, hogy tényleg beszélhetünk-e ciklusokról, jellemző szakaszokról a házasságban. A vitázók egyik tábora szerint nem. A másik tábor pedig abban nem egységes, hogy pontosan melyek is ezek a szakaszok. Különböző elnevezésekkel találkozhatunk, máshol és máshol húzva meg az egyes ciklusok határait.

Bárhogyan is nevezzük, annyi bizonyos, hogy számos olyan fordulópont van az életünkben, mely jelentős változásokat idéz elő. Tagadhatatlan, hogy ezek komoly hatást gyakorolnak mind a személyiségre, mind a házaspárok, együtt élő párok kapcsolatának minőségére.

Amikor két ember vonzódni kezd egymáshoz, többnyire még messze nem ismerik egymást. Látnak valakit, a kezdeti rózsaszínű szemüveg által csupa pozitív tulajdonsággal felruházva. Amilyennek látni akarják.

Ez a felhőtlen szerelem, a boldog egymásra-találás időszaka.

Aztán telik az idő, kezdjük reálisan, a maga valójában látni, ténylegesen megismerni a másikat. Már nem csak őt, hanem családját, barátait, ismerőseit, a számára fontos embereket is. Akik az élete részei, számára fontosak. Nekünk azonban lehetnek kevésbé szimpatikusak. Vagy éppen ők nem akarnak bennünket elfogadni.

A mélységeiben való megismerés időszaka általában az együttélés, együttlakás idején történik. Amikor kendőzetlenül kerülnek napvilágra jó és rossz szokásaink.

Korábban ez csak a házasságkövetést követően volt lehetséges. Mivel napjainkban a legtöbb pár már a „boldogító igen”-t megelőzően összeköltözik, van módjuk megismerni egymást, mielőtt végleg elköteleződnének. Ezt én személy szerint nagyon is jó dolognak tartom. Egyfajta próbának arra vonatkozóan, hogy összeillenek-e, hogy ne hozzanak elhamarkodottan egy életre szóló döntést. Mert hiszem, hogy annak az „igen”-nek holtomiglan-holtodiglan kellene tartania…

Persze az összeköltözéssel és a házasságkötéssel is egy új szakasz, az igazi összecsiszolódás időszaka kezdődik.

Aztán egy még újabb, talán még nagyobb változás, amikor a két ember végre összeszokottá váló kapcsolata, közös rutinjaiba beköltözik egy új jövevény.

Minden korábbi szokásrend felborul, egy időre minden a baba körül forog, meghatározza, „beszabályozza” a napirendet. Ez csak a gyakorlati része a változásnak. Lélektanilag sokkal fontosabb, hogy egy új, korábban ismeretlen szereppel szembesülünk. Szülők leszünk, felelősek egy kiszolgáltatott kis élet felett, amit természetesen mindenki másképp él meg, egyénileg is, és anyaként, apaként is.

Ahogy a gyerek/gyerekek nőnek, más és más problémákkal kell nap, mint nap szembesülnünk.

Előbb azzal, hogy ki viszi-hozza a gyereket a bölcsödébe, óvodába. Később azzal, hogy ellenőrizzük a mindennapi leckéjét, kikérdezzük. Aztán egyszer csak kamasz lesz, az életében már nem mi leszünk a főszereplők, hanem a barátai. Akik lehet, hogy rossz irányba viszik. Előjöhetnek az alkohol- és drogfogyasztás problémái. Majd az ő társválasztása, amikor kirepül otthonról, üressé válik a fészek.

Mindeközben mi magunk is változunk. Nem csak lelkileg, testileg is. A tapasztalatok mellett gyarapszunk néhány kilóval, átalakul a testkép,

Miért gondoljuk, hogy az egyes élethelyzet-változások a legnagyobb természetességgel történnek? Hogy nem hat két ember kapcsolatára ennyi fordulópont? Miért várjuk magunktól, a másiktól, bárkitől, hogy mindig minden helyzetet képes legyen higgadtan uralni?

Olykor igenis kiakadhatunk, elakadhatunk, elbizonytalanodhatunk. Önmagunkban, kapcsolatainkban, a házasságunkban is. A lényeg, hogy visszataláljunk. Mert a fordulópontok gazdagítják a személyiséget és megerősítenek.

Share
Pszichológus Online

Párterápia helyett, mellett – avagy “Amit még mindig tudni akarsz a szexröl”

Korábban két bejegyzést is írtam egy filmről, mely a fordítás és vetítések helye szerint két címet is kapott: „Tűzbiztos házasság” és „Szerelempróba”. Egy házasság megmentéséről szól, és itt található a kommentem róla.

Most ismét egy filmet szeretnék ajánlani megtekintésre, nem feltétlenül azért, mert filmtörténeti szempontból kiemelkedő alkotásnak tekintem. Még csak nem is azért, mintha szakmai szemmel nem lenne megkérdőjelezhető az abban zajló pszichoterápiás munka.

Az „Amit még mindig tudni akarsz a szexről” című film nálam a könnyű, nyári esték kikapcsolódós kategóriájába sorolódik, aminek jelenetein jókat lehet nevetni, de akár másnapra, harmadnapra elfelejtődik.

Mégis ajánlom megtekintésre minden olyan párnak, akik bármilyen ok miatt úgy érzik, hogy válságba került a házasságuk, kapcsolatuk.
Sőt, azoknak is, akiknek még nem…

Mint a filmben is elhangzik, minden párkapcsolatban vannak olyan időszakok, amikor megbillen az egyensúly, felbomlik az összhang, a korábbi harmónia.

De ha megvan a legfontosabb alap, a kölcsönös szeretet és megbecsülés, a változtatási, jobbítási szándék, akkor akár a filmből levonható tanulságok is megfogalmazódhatnak. Hosszabb időre is, mint két-három nap…

A terápiával szemben eleve tiltakozással álló férjtől, aki a harmadik nap után ki akar szállni az egészből, azt kérdezi a pszichológus: biztos, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatuk?
A párkapcsolati válság éppen úgy része az életünknek és éppen úgy gyógyítható, mint bármilyen fertőzés egy járvány idején.

Amikor valamilyen fertőzést kapunk, nem a testünket igyekszünk lecserélni, hanem gyógyírt keresünk, orvoshoz fordulunk. És a megfelelő kezelés után meggyógyulunk.
Vajon miért van az, hogy a lelki egészségünk érdekében, a korábban legjobban szeretett társunkért mindezt nem tesszük meg?
Hogy válni, szakítani akarunk, miközben van, lehetne megoldás???

Share
Pszichológus Online

Személyiségtípusok illeszkedése

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, szinte minden pszichológiai elmélet különböző típusokba sorolja a személyiséget.
Hangsúlyoztam azt is, hogy nincs „tiszta” típus, azaz mindenkiben van „ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi”.

Tagadhatatlan azonban, hogy vannak jellemző személyiségvonások, tulajdonságok, amelyek meghatározzák a külvilághoz való viszonyunkat, a kapcsolatainkat, a módot, ahogyan reagálunk a különböző helyzetekben.

Éppen ebből adódik az, hogy sokszor két ember nem igazán tudja megérteni egymást, hogy a konfliktushelyzetek békés megoldás helyett parttalan vitákba torkollanak. Ha nem kellően ismerjük önmagunkat és a társunkat, ha mindenáron meg akarjuk változtatni a másikat, az együttélés soha nem lesz zavartalan.

A mindennapi problémák megoldásában és a kommunikációban fontos figyelembe venni az alapvető jellemzőket.

Egy szangvinikus társ mellett hozzá kell szoknunk az érzelmi hullámzásokhoz, a túlzó, hamar lelkesedő, de éppolyan hamar lelohadó és az ellenkezőjébe átcsapó ingadozásokhoz. Mint ahogy ahhoz is, hogy sokszor nem lehet szóhoz jutni mellette, hamar a szavunkba vág. Emiatt klasszikus párbeszédre ritkán kerülhet sor, de megfelelő türelemmel vele is mindent meg lehet beszélni.

Egy kolerikus társ mellett nem igazán számíthatunk mély érzelmi beszélgetésekre. Ahogyan saját érzelmeiről nem beszél, éppen úgy nem veszi észre mások érzelmi reakcióit sem. Észre sem veszi, hogy megbántja a másikat, amit nem szándékosan tesz, egyszerűen nincs igazán érzéke ilyesmire. Érdemes logikus, racionális módon felépíteni a vele való beszélgetést. Adott helyzetben szinte biztosan nem ad nekünk igazat, de képes arra, hogy később elgondolkodjon.

Egy melankolikus társ mindig komolyan veszi a másikat, emiatt jól el lehet vele beszélgetni. Csupán arra érdemes fokozottan vigyázni, hogy meg ne bántsuk, mert olyankor hallgataggá válik, befelé fordul. Képes hetekig némaságba burkolózni. Érdemes időt adni számára, hogy oldódjon a megbántottsága. Ha ehhez nincs kellő türelmünk, egy jól megfogalmazott, őszinte levél gyakran segíthet a beszélgetés megindulásában.

Egy flegmatikus társ ritkán mond ellent, kerüli a konfliktusokat és a veszekedést, ezért jól lehet vele beszélgetni. A nyugalom érdekében engedékeny. Ugyanakkor az, hogy nem mond ellent, nem tiltakozik, messze nem jelenti azt, hogy elfogadja mindazt, amit mondunk neki. Veszekedéssel, érzelmi kirohanásokkal biztosan nem érünk el nála semmit, érdemes inkább észérvek alapján meggyőznünk.

Share