Szobafogság.

Persze direkt ilyenkor kell bezárnia, pontosan tudja, hogy ezen a hétvégén mindenki ott lesz az E-playben.
Csak azt nem tudom, akkor minek csinál úgy, mintha érdekelné, hogy mi van velem. Múltkor tök jó volt, végre őszintén mesélhettem neki a Marciról, még tanácsokat is adott, most meg, amikor végre itt lenne az alkalom, hogy talizzunk, kicsapja a hisztit.

Nem érdekel, úgyis elmegyek. Az erkélyen keresztül ki tudok mászni a lépcsőházba. Csak az a baj, hogy abból megint sokkal nagyobb balhé lesz, még a végén az osztálykirándulásra se mehetek el.
Mit csináljak egész hétvégén bezárva ebbe a rohadt szobába? Nincs is lecke, nem tudom, miért kell mindig a tanulást erőltetni, amikor nem adtak fel semmit. Biztos azt hiszi, majd unalmamban rendet rakok. Nagyon téved! Egyáltalán nem fogok kijönni a szobámból és nem is engedem, hogy bejöjjön.

Még az a mázlim, hogy van egy doboz cigim, legalább titokban rágyújthatok. Bár úgyis tudja, hogy cigizek, nem tudom, miért csinál úgy, mintha nem venné észre. A múltkor majdnem elmondtam neki, mindenki cigizik, nem tudom mi ebben a baj. A fűről persze nem dumálhatok vele, még kétségbeesik, hogy drogos vagyok. Nem értem, miért csinál úgy, mintha ő soha nem lett volna fiatal.
Pedig elmesélte, hogy vele is mennyi gond volt a suliban. Azt is elmondta, hogy mindenki azt hitte, nem lesz belőle senki. Meg, hogy hogy utálta a tanárait, akik nem hittek benne és az mennyire rombolja az önbizalmat. Szerintem egyáltalán nem azon múlik, hogy mi lesz belőled, hogy milyenek a jegyeid.
Kit érdekel a tanulás? A törikönyvek tele vannak haszontalan infokkal, abból nem fogom megtudni, hogy kell élni. Különben ő se tudja, hogy kell élni. Állandóan kritizálja, hogy nézek ki, azt se tudja mi a divat. Különben is, minek öltözzek fel szépen, ha úgyse mehetek sehova?

Az a baj, hogy iszonyú éhes vagyok. De én biztos nem eszem abból, amit főzött, még azt hiszi, ki akarok békülni és akkor megint neki lesz igaza. Úgy utálom, hogy mindig nekem kell bocsánatot kérnem. Bárcsak bejönne és hozna valami kaját! Akkor lehet, hogy megpróbálhatnék elkéredzkedni.
A Vera bezzeg elmehet, pedig négyből bukott félévkor. És dobórára jár. Zenész lesz, nem matematikus.
Erre persze az a válasz, hogy én semmiben nem vagyok motivált, engem csak a fiúk érdekelnek, és ha nem levelezőfüzeteket írogatnék egész nap, én is járhatnék úszni, meg balettre. Kit érdekel a balett? Miért nem lehet észrevenni, hogy nem az érdekel, ami őt? Tök más dolgok foglalkoztatnak, és épp elég baj nekem, hogy nem tudom, hova felvételizzek. Majd megtudom, ha eljön az ideje.
Biztos nem leszek takarítónő, amivel riogat. De négy diplomám se lesz csak azért, hogy ő elmondhassa a barátainak, milyen tanult a lánya.
Dögunalom ez az egész. Lesz@rom az osztálykirándulást, ha nem enged el, ma akkor is elmegyek. És még az is lehet, hogy megúszom.