Emlékszel az én kis Zsuzskámra, ugye?
Hogy milyen tündéri kislány volt, szófogadó, gyönyörű, okos. Hogy mennyire szeretett pörögni a kis fodros ruhácskáiban, hogy tetszelgett a tükör előtt, míg a haját fontam, nem győztem beszerezni neki az újabb és újabb csatokat, Hello Kitty-s díszeket.
És ahogy ötévesen jazz-balettozott! Mindenki azt jósolta, világhírű táncosnő lesz belőle. Úgy is lett volna, ha Klári néni nem megy el gyereket szülni, és nem jön az a boszorka Kati néni helyette, aki végleg elvette a gyerek kedvét a tánctól.
Akkor beiratkoztunk művészi tornára, és persze abban is ő volt a csoportelső. Csak az edzővel volt baj, a lelket is kisajtolta az én kis ártatlan, törékeny lánykámból.
Inkább átváltottunk műugrásra, merthogy a legjobb barátnője, Laura is oda járt. Persze az én csemetém megint hozta a jobbnál jobb eredményeket. De mert Laura abbahagyta a műugrást, már neki sem volt kedve lejárni az edzésekre.
Jött helyette a zenélés, első helyezett lett a kerületi hegedűversenyen. Már nem is tudom, hogy azt miért hagyta abba.
Festeni kezdett, akvarelleket, olyan egyéni látásmóddal, hogy máig csodálják a műveit. De egyszer csak kijelentette, hogy már nincs türelme festékkel pepecselni.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy ez a lány egy Istenáldotta tehetség, bármibe kezdett, mindenben tökéleteset alkotott.
Mert nem azért mondom, szerencsére minden képességét tőlem örökölte. Kivéve a természetét, azt sajnos nem. Bennem világéletemben annyi lelkesedés, kitartás, annyi vágy volt, hogy többre vigyem, hogy kiemelkedjek! De nem lehetett, nem tehettem, a szüleim nem engedték, csupa haszontalanságnak nevezték, amit csináltam.
Ezért is mentem olyan gyorsan férjhez az én Jánosomhoz, hogy mielőbb elkerüljek otthonról. Aztán jöttek a gyerekek egymás után, a nagy álmok meg lassacskán elkoptak. Látod, így maradtam szürke banki ügyintéző.
A kolléganőim azt mondják, az a baj, hogy a saját eltemetett vágyaimat akarom megvalósíttatni a lányommal. De ez nem igaz. Hát nem az a normális, ha egy anya azt szeretné, hogy a gyerekei többre vinnék, mint ami neki sikerült?
Az a baj, hogy az egykori Zsuzskára ma már rá sem lehet ismerni. Teljesen kifordult önmagából, mintha nem is az én lányom lenne. Hol van már az az édes kislány, akire mindenki azt mondta, olyan, mint egy megtestesült Barbie-baba?
Az még csak hagyján, hogy tavaly a megkérdezésem nélkül levágatta a gyönyörű hosszú szőke haját kisfiúsra, de képzeld el, a nyári szünetben koromfeketére festette. És csak fekete ruhában járt hónapokig, vastag bakancsban a 40 fokos kánikulában, mert mint mondta, emó-s lett.
Aztán átváltott színesebb ruhákra, a scene divatjára, de ez sem sokkal jobb. Ráadásul tetoválást csináltatott a nyakára, piercinget tetetett a köldökébe, és csak remélni merem, hogy máshova nem…
És ha a barátait látnád! Mintha egy másik bolygóról érkeztek volna. Érzem rajta, hogy dohányzik, azt meg nem merem megkérdezni, hogy próbálkozott-e már drogokkal… Azt sem tudom, hova járkálnak közösen, semmiről nem számol be.
Az ellenőrzője tele van intőkkel és jelenleg négy tantárgyból áll bukásra. De a múlt hónapban, a 16. születésnapjára iPhone-t kért ajándékba. Amit az apja meg is vett neki.
Kérdezem én, minek egy gyereknek egy ilyen drága készülék?
De mondhatok én bármit, az én szavam már semmit nem ér. Kérhetem szépen, veszekedhetek, fenyegetőzhetek, semmivel nem törődik és egy fűszálat sem tesz keresztbe otthon. A szobájában hetekig gyűlik a szennyes ruha és az ételmaradékkal beszáradt edények, aztán még neki áll feljebb, hogy nem talál tiszta holmit.
Teljesen kezelhetetlen lett, már nincs eszközöm, amivel hathatnék rá. Ha beszélgetést kezdeményezek, bezárkózik a szobájába. Ha büntetni próbálom, eltiltom valamitől, akkor az apjától kér és kap is engedélyt. Mert persze az apja a minden, aki azonnal teljesíti a kéréseit.
Nagyon el vagyok keseredve, fogalmam sincs, mi lesz ebből a lányból, ha így halad. Amikor megkérdezem tőle, csak a vállát vonogatja és bedugja a fülhallgatót. Dübörög az általa zenének nevezett valami és elrévült tekintettel bámul a semmibe, mintha nem is lenne kapcsolata a külvilággal.
