Flegmatikus személyiség

Leggyakrabban békés flegmatikusnak nevezik az ebbe a típusba besorolható személyiséget, tulajdonságai alapján teljes joggal. Három legfontosabb jellemzője: befelé forduló, megfigyelő, borúlátó. A flegmatikus temperamentumú ember összeszedett, nyugodt, higgadt, türelmes és kiegyensúlyozott. Minden tekintetben visszafogott, nem stresszeli túl magát, inkább egyfajta könnyedség és lazaság jellemzi. Érzelmeit igyekszik elrejteni. Kifejezetten kiegyenlítő szerepet tölt be valamennyiünk között, kompenzálja a másik három személyiségtípus érzelmeit. Megmutatja, hogy semmit nem kell „mellre szívni”. A békés flegmatikus lecsillapítja a népszerű szangvinikus vadságát, nem veszi túl komolyan a tökéletes melankolikus...

Tovább
Írta Mar 22, 2012 A pszichológia világából | 0 Hozzászólás

Kolerikus személyiség

Leggyakrabban erőteljes kolerikusnak nevezik az ebbe a típusba besorolható személyiséget, tulajdonságai alapján teljes joggal. Három legfontosabb jellemzője: nyílt, cselekvő, derűlátó. A kolerikus temperamentumú ember rendkívül dinamikus, aktív, akinek lételeme az örökös változás. Nagy álmokkal, előretörő tervekkel bír, melyeket sikeresen képes is megvalósítani. Döntéseiben és cselekedeteiben határozott, erős akarat jellemzi. Mindig kézben tartja az irányítást és mindig megtalálja a jó irányokat. Született vezető, átütő személyiség, aki gyakorlatilag bármit képes irányítani. Nem igazán igényli a barátokat, a társasági életet inkább időpocsékolásnak tekinti. Törekvő ember, céljaitól nehéz lenne...

Tovább
Írta Feb 28, 2012 A pszichológia világából | 0 Hozzászólás

Melankolikus személyiség

Leggyakrabban a tökéletes melankolikusnak nevezik az ebbe a típusba besorolható személyiséget, tulajdonságai alapján teljes joggal. Három legfontosabb jellemzője: befelé forduló, gondolkodó, borúlátó. A melankolikus temperamentumú ember hajlamos az elmélyülésre, átgondolt, elemző módon ügyel a legapróbb részletekre is, éles szemével az élet lényegének a mélyére lát. Csendes szemlélődése lefoglalja, nem követelődzik, sőt, kifejezetten szereti a magányt. Tehetséges alkotószellemmel bír, melyhez komoly, céltudatos attitűd társul. Így szinte minden helyzetben megtalálja a helyes megoldást. Művészi fogékonysága segít abban, hogy értékelni tudja a világ szépségeit. Az írók, zene- és képzőművészek...

Tovább
Írta Feb 7, 2012 A pszichológia világából | 0 Hozzászólás

Szangvinikus személyiség

Leggyakrabban népszerű szangvinikusnak nevezik az ebbe a típusba sorolható személyiséget, tulajdonságai alapján teljes joggal. Három legfontosabb jellemzője: nyílt, beszédes, derűlátó. A szangvinikus temperamentumú ember nem csak egyszerűen társasági ember, hanem bárhol is van, pillanatok alatt feltalálja magát, a társaságok középpontjába kerül, hangadóvá válik, akit követnek a többiek. Természetes kisugárzása magával ragadó, érzelmeit őszintén kinyilvánítja, könnyen szerethető, ugyanakkor csupa naiv ártatlanság, jóhiszeműség jellemzi, emiatt nem is igazán észleli a rá irigykedők negatív érzéseit. Hiába is próbálná, nem tudja magát visszafogni, hiszen lételeme a szereplés, az állandó pezsgés. Vele...

Tovább
Írta Feb 1, 2012 A pszichológia világából | 0 Hozzászólás

Személyiségtípusok – milyen vagyok, ki vagyok én?

A hozzám fordulók túlnyomó többsége önbizalomhiánnyal küzd, beszámol önértékelési nehézségeiről, kisebbségi érzés nyomán létrejött belső szorongásairól. Teljesítményorientált világunkban ez persze egyáltalán nem meglepő. Lépten-nyomon általánosságban is azt látom, hogy napjainkban az emberek szinte éhezik önmaguk megismerésének lehetőségeit, kutatják az önfejlesztés útját. „Ismerd meg önmagad” – hirdette a felirat az ókori delphoi jósda bejárata fölött. A mondást Thálésznak, a milétoszi filozófusnak tulajdonítják, aki Krisztus előtt 624-től 546-ig élt. Látható tehát, hogy az önismeret fontossága és igénye évezredekre visszanyúló jelenség. Nem véletlen, hiszen akkor tudunk jól...

Tovább
Írta Jan 24, 2012 A pszichológia világából | 0 Hozzászólás

Egy Lány monológja

Szobafogság. Persze direkt ilyenkor kell bezárnia, pontosan tudja, hogy ezen a hétvégén mindenki ott lesz az E-playben. Csak azt nem tudom, akkor minek csinál úgy, mintha érdekelné, hogy mi van velem. Múltkor tök jó volt, végre őszintén mesélhettem neki a Marciról, még tanácsokat is adott, most meg, amikor végre itt lenne az alkalom, hogy talizzunk, kicsapja a hisztit. Nem érdekel, úgyis elmegyek. Az erkélyen keresztül ki tudok mászni a lépcsőházba. Csak az a baj, hogy abból megint sokkal nagyobb balhé lesz, még a végén az osztálykirándulásra se mehetek el. Mit csináljak egész hétvégén bezárva ebbe a rohadt szobába? Nincs is lecke, nem tudom, miért kell mindig a tanulást erőltetni, amikor nem adtak fel semmit. Biztos...

Tovább
Írta Jan 16, 2012 Esetismertetések | 0 Hozzászólás

Egy Lányos Anya monológja

Emlékszel az én kis Zsuzskámra, ugye? Hogy milyen tündéri kislány volt, szófogadó, gyönyörű, okos. Hogy mennyire szeretett pörögni a kis fodros ruhácskáiban, hogy tetszelgett a tükör előtt, míg a haját fontam, nem győztem beszerezni neki az újabb és újabb csatokat, Hello Kitty-s díszeket. És ahogy ötévesen jazz-balettozott! Mindenki azt jósolta, világhírű táncosnő lesz belőle. Úgy is lett volna, ha Klári néni nem megy el gyereket szülni, és nem jön az a boszorka Kati néni helyette, aki végleg elvette a gyerek kedvét a tánctól. Akkor beiratkoztunk művészi tornára, és persze abban is ő volt a csoportelső. Csak az edzővel volt baj, a lelket is kisajtolta az én kis ártatlan, törékeny lánykámból. Inkább...

Tovább
Írta Jan 15, 2012 Esetismertetések | 0 Hozzászólás