Pszichológus Online

Párterápia helyett, mellett – avagy “Amit még mindig tudni akarsz a szexröl”

Korábban két bejegyzést is írtam egy filmről, mely a fordítás és vetítések helye szerint két címet is kapott: „Tűzbiztos házasság” és „Szerelempróba”. Egy házasság megmentéséről szól, és itt található a kommentem róla.

Most ismét egy filmet szeretnék ajánlani megtekintésre, nem feltétlenül azért, mert filmtörténeti szempontból kiemelkedő alkotásnak tekintem. Még csak nem is azért, mintha szakmai szemmel nem lenne megkérdőjelezhető az abban zajló pszichoterápiás munka.

Az „Amit még mindig tudni akarsz a szexről” című film nálam a könnyű, nyári esték kikapcsolódós kategóriájába sorolódik, aminek jelenetein jókat lehet nevetni, de akár másnapra, harmadnapra elfelejtődik.

Mégis ajánlom megtekintésre minden olyan párnak, akik bármilyen ok miatt úgy érzik, hogy válságba került a házasságuk, kapcsolatuk.
Sőt, azoknak is, akiknek még nem…

Mint a filmben is elhangzik, minden párkapcsolatban vannak olyan időszakok, amikor megbillen az egyensúly, felbomlik az összhang, a korábbi harmónia.

De ha megvan a legfontosabb alap, a kölcsönös szeretet és megbecsülés, a változtatási, jobbítási szándék, akkor akár a filmből levonható tanulságok is megfogalmazódhatnak. Hosszabb időre is, mint két-három nap…

A terápiával szemben eleve tiltakozással álló férjtől, aki a harmadik nap után ki akar szállni az egészből, azt kérdezi a pszichológus: biztos, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatuk?
A párkapcsolati válság éppen úgy része az életünknek és éppen úgy gyógyítható, mint bármilyen fertőzés egy járvány idején.

Amikor valamilyen fertőzést kapunk, nem a testünket igyekszünk lecserélni, hanem gyógyírt keresünk, orvoshoz fordulunk. És a megfelelő kezelés után meggyógyulunk.
Vajon miért van az, hogy a lelki egészségünk érdekében, a korábban legjobban szeretett társunkért mindezt nem tesszük meg?
Hogy válni, szakítani akarunk, miközben van, lehetne megoldás???

Share
Pszichológus Online

Párkapcsolati klinika, házassági válság kezelése

Az előzőekben részletesebben írtam a különböző személyiségtípusokról és arról, hogy mi is okozhatja két ember folyamatos csatározását a párkapcsolatban.

Ami persze korántsem ennyire egyszerű. Nem feltétlenül csak a temperamentumbeli különbségek vezetnek egy kapcsolat megromlásához.

Ahogyan személyes életünknek megvannak a maga ciklusai, jellemző szakaszai, éppen úgy ciklusokra osztható a házasság, együttélés.

Az első időszakot a felhőtlen lángolás, a szerelem, az a bizonyos rózsaszínű köd uralja.

ba_pszichologus_hazassagi_krizis_valsag_051Többnyire ennek alapján érlelődik meg a döntés az összeköltözésről, együttélésről, házasságkötésről. És megkezdődik az összeszokás, egymás alaposabb megismerése, egyben az otthonteremtés, fészeképítés időszaka.

A gyermek, gyermekek születése gyökeres változást hoz két ember életébe, hatalmas örömöket, ugyanakkor felelősséget, nehézségeket is. És ezzel megkezdődik a következő időszak, amely döntően a gyereknevelésről szól. És persze közben karrierépítésről, szakmai előmenetelről, esetleg saját vállalkozás menedzseléséről.

Aztán a gyermekek egyszer csak felnőnek, kirepülnek, a házaspár pedig magára marad.

Ha sikeresen túljutottak azon a számos buktatón és hullámvölgyön, melyet az élet óhatatlanul mindnyájunk elé tesz, ebben az időszakban új perspektívák nyílhatnak meg.

Ismét kellő idő áll rendelkezésre saját magunkra, egymásra, addig meg nem valósult álmok beteljesítésére.

Ez így, pár mondatba tömörítve nagyon egyszerűnek hangzik. Holott korántsem az.

Ciklusváltások idején és azon kívül is számos alkalommal kerülünk válságba, mélypontra, gödörbe. Nem csak önmagunkkal, hanem a társunkkal is.

Az utóbbi időben egyre többen fordulnak hozzám párkapcsolati krízis miatt. Aminek nagyon örülök. Természetesen nem azért, mert krízisben vannak, hanem azért, mert azt tapasztalom, hogy egyre többen szeretnének megoldást találni, a kapcsolatuk javítását helyezik előtérbe, válás helyett. Határozottan azt érzem, hogy változik a szemlélet, erősödik a család, az összetartozás, a jobbítás, megújulás igénye.

Külön örömmel tölt el, hogy azok a házaspárok, akik felkerestek, akikkel objektív szemmel át tudtuk beszélni a problémák lényegét, a helyzetre szabott „feladatok” nyomán visszataláltak egymáshoz és ismét boldogan élnek együtt.

Emiatt a következő bejegyzéseimben is még a „párkapcsolati klinika” kérdéseiről, eredményeiről fogok írni.

Share
Pszichológus Online

Személyiségtípusok illeszkedése

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, szinte minden pszichológiai elmélet különböző típusokba sorolja a személyiséget.
Hangsúlyoztam azt is, hogy nincs „tiszta” típus, azaz mindenkiben van „ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi”.

Tagadhatatlan azonban, hogy vannak jellemző személyiségvonások, tulajdonságok, amelyek meghatározzák a külvilághoz való viszonyunkat, a kapcsolatainkat, a módot, ahogyan reagálunk a különböző helyzetekben.

Éppen ebből adódik az, hogy sokszor két ember nem igazán tudja megérteni egymást, hogy a konfliktushelyzetek békés megoldás helyett parttalan vitákba torkollanak. Ha nem kellően ismerjük önmagunkat és a társunkat, ha mindenáron meg akarjuk változtatni a másikat, az együttélés soha nem lesz zavartalan.

A mindennapi problémák megoldásában és a kommunikációban fontos figyelembe venni az alapvető jellemzőket.

Egy szangvinikus társ mellett hozzá kell szoknunk az érzelmi hullámzásokhoz, a túlzó, hamar lelkesedő, de éppolyan hamar lelohadó és az ellenkezőjébe átcsapó ingadozásokhoz. Mint ahogy ahhoz is, hogy sokszor nem lehet szóhoz jutni mellette, hamar a szavunkba vág. Emiatt klasszikus párbeszédre ritkán kerülhet sor, de megfelelő türelemmel vele is mindent meg lehet beszélni.

Egy kolerikus társ mellett nem igazán számíthatunk mély érzelmi beszélgetésekre. Ahogyan saját érzelmeiről nem beszél, éppen úgy nem veszi észre mások érzelmi reakcióit sem. Észre sem veszi, hogy megbántja a másikat, amit nem szándékosan tesz, egyszerűen nincs igazán érzéke ilyesmire. Érdemes logikus, racionális módon felépíteni a vele való beszélgetést. Adott helyzetben szinte biztosan nem ad nekünk igazat, de képes arra, hogy később elgondolkodjon.

Egy melankolikus társ mindig komolyan veszi a másikat, emiatt jól el lehet vele beszélgetni. Csupán arra érdemes fokozottan vigyázni, hogy meg ne bántsuk, mert olyankor hallgataggá válik, befelé fordul. Képes hetekig némaságba burkolózni. Érdemes időt adni számára, hogy oldódjon a megbántottsága. Ha ehhez nincs kellő türelmünk, egy jól megfogalmazott, őszinte levél gyakran segíthet a beszélgetés megindulásában.

Egy flegmatikus társ ritkán mond ellent, kerüli a konfliktusokat és a veszekedést, ezért jól lehet vele beszélgetni. A nyugalom érdekében engedékeny. Ugyanakkor az, hogy nem mond ellent, nem tiltakozik, messze nem jelenti azt, hogy elfogadja mindazt, amit mondunk neki. Veszekedéssel, érzelmi kirohanásokkal biztosan nem érünk el nála semmit, érdemes inkább észérvek alapján meggyőznünk.

Share
Pszichológus Online

Flegmatikus személyiség

Leggyakrabban békés flegmatikusnak nevezik az ebbe a típusba besorolható személyiséget, tulajdonságai alapján teljes joggal.
Három legfontosabb jellemzője: befelé forduló, megfigyelő, borúlátó.

A flegmatikus temperamentumú ember összeszedett, nyugodt, higgadt, türelmes és kiegyensúlyozott.
Minden tekintetben visszafogott, nem stresszeli túl magát, inkább egyfajta könnyedség és lazaság jellemzi.
Érzelmeit igyekszik elrejteni.

Kifejezetten kiegyenlítő szerepet tölt be valamennyiünk között, kompenzálja a másik három személyiségtípus érzelmeit. Megmutatja, hogy semmit nem kell „mellre szívni”.
A békés flegmatikus lecsillapítja a népszerű szangvinikus vadságát, nem veszi túl komolyan a tökéletes melankolikus aprólékosan kidolgozott terveit, és nem kerül túlzottan az erőteljes kolerikus ragyogó döntéseinek hatása alá.
A békés flegmatikussal a legkönnyebb együtt élni, következetes életvitelű, kellemes és jámbor egyéniség. Jól alkalmazkodik szinte bármilyen helyzethez, elviseli a változó napirendet.

Alapvetően az állandóság híve, ha nem szükséges, nem is nagyon költözik sehova, kész leélni életét a szülőházában.
Szereti a barátokat, mindig időt szakít rájuk, segítőkészen meghallgatja őket, jóságos és együttérző.
Ugyanakkor egymagában is jól elvan.

Nem vár túl sokat az élettől, így nem is érik nagy csalódások.
Soha nem akar gondot okozni, inkább csöndben elfogadja az adott helyzeteket, semhogy szót emeljen a változás érdekében.
Mindig visszafogott, az önteltség és a dicsőítés távol áll tőle. Ezért vezető szerepben is inkább háttérbe szorul, kerüli a nyilvánosságot.
Nem gondolkozik túl nagy távlatokban, szereti nyugodtan és fokozatosan megközelíteni a dolgokat.

Személyiségének lényege a munkájában is megnyilvánul. Hozzáértő, szorgalmas, kitartó munkavégző, jól viseli a terhelést.
Sokoldalú, békés és barátságos munkatárs. Együttműködő csapattag, aki kerüli az összetűzéseket és áthidalja a nézeteltéréseket. Halk szavú, eszes, problémák esetén megtalálja a könnyű megoldást.
Rendületlenül halad a kitűzött irányba. Van érzéke a kormányzáshoz, de ezt is maga csendes módján teszi.

Share
Pszichológus Online

Kolerikus személyiség

Leggyakrabban erőteljes kolerikusnak nevezik az ebbe a típusba besorolható személyiséget, tulajdonságai alapján teljes joggal.

Három legfontosabb jellemzője: nyílt, cselekvő, derűlátó.

A kolerikus temperamentumú ember rendkívül dinamikus, aktív, akinek lételeme az örökös változás.
Nagy álmokkal, előretörő tervekkel bír, melyeket sikeresen képes is megvalósítani. Döntéseiben és cselekedeteiben határozott, erős akarat jellemzi. Mindig kézben tartja az irányítást és mindig megtalálja a jó irányokat.

Született vezető
, átütő személyiség, aki gyakorlatilag bármit képes irányítani.
Nem igazán igényli a barátokat, a társasági életet inkább időpocsékolásnak tekinti.
Törekvő ember, céljaitól nehéz lenne eltéríteni, nehéz helyzetekben is bátran megállja a helyét és addig próbálkozik, míg megfelelő megoldást talál, célhoz ér és sikert arat.

Utat mutat azoknak, akik elakadnak vagy tétováznak.
Ahol mások képtelenek dönteni, a kolerikus személyiség azonnal határoz, megoldja a problémákat. Ugyanakkor el sem tudja képzelni, hogy mások miért nem állnak elő a helyes megoldással.
Esetenként magára maradhat, mert senki nem tud lépést tartani vele, ő pedig nem is titkolja, hogy a többiek csak gátolják őt az előrehaladásban.
Mintha beépített antennája lenne a különböző helyzetek érzékelésére és értékelésére, és csak akkor nyilvánít véleményt, amikor biztosan tudja, hogy igaza van.

Szervezőkészsége révén bárki másnál többet tud elérni. Amikor egy tennivalóval szembekerül, azonnal tudja, miként kell hozzálátni, és gondolatban felosztja részfeladatokra, lépésekre a teendőket, kijelöli, hogy kit milyen szinten von bele a munka elvégzésébe.
Csapatmunkát akkor végez szívesen, ha annak célja és értelme van.
Az erőteljes kolerikus nemcsak szeret a célok felé törekedni, de az akadályok valósággal megnövelik a lelkesedését és az elszántságát.
Imádja próbára tenni a képességeit.
Vészhelyzetekben kitűnik helytállásával, a váratlan szituációk új irányba terelhetik tevékenységét.
Gyakorlatias és eredmény-orientált minden helyzetben, parancsoló hajlamú, és nem igazán tűri a hibát.

Share