Pszichológus Online

Anya-lánya kapcsolat

Egyre több anya fordul hozzám azzal, hogy komoly probléma, állandósult konfliktushelyzet alakult ki a lányával való kapcsolatukban.
Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy fiús és lányos is anyuka is lehettem, lehetek.
Pontosan ismerem, átéltem a különbséget.
Nem mondom, hogy a Fiammal nem voltak kamaszkori nehézségek, de az messze semmi nem volt ahhoz képest, amit a nála csaknem három évvel fiatalabb Húgával végigéltem.
Pszichológus létemre bizony rendre kétségbeesetten hívtam fel azokat a barátnőimet, akik már túlélték a hasonló helyzetet.

anya_lanya_kapcsolat_konfliktus_pszichologiaMert az anya-lánya kapcsolat nagyon-nagyon más, különösen akkor, amikor a lányunk a bakfiskorba kerül.
Szinte óhatatlanul elindul egyfajta harc, rivalizálás, amelyből aktuálisan senki nem tud győztesen kijönni.

Mi, szülőként azt érezzük, hogy a Gyerekünk kezelhetetlenné vált. Hogy az életét a teljes káosz uralja, a szobájában elképesztő rendetlenség uralkodik, közben már beszélgetni sem tudunk vele, csak megy a maga feje után, pontosabban leginkább az aktuálisan felbukkanó barátnők, barátok után, akiknek az értékrendje gyökeresen más, mint amit mi beleplántálni igyekeztünk.

Lányaink pedig azt élik meg, hogy rájuk telepszünk, hogy túlságosan irányítani akarjuk őket, teljesíthetetlen elvárásokat támasztunk velük szemben. Hogy a saját beteljesületlen álmaink megvalósítását várjuk tőlük.
Csavart pszichológiai helyzet ez, számtalan félreértéssel, egymás melletti elbeszélésekkel, elfojtásokkal.
Legközelebbi bejegyzéseimben megszólalnak az érintettek.

Share
Pszichológus Online

Vízkereszt

Január hatodika több szempontból különleges napja az évnek.
Az egyház ezen a napon emlékezik meg a Háromkirályokról, azaz a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról.
A keleti keresztények Jézus megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. Annak emlékére, hogy Jézust Szent János a Jordán folyóban keresztelte meg, a templomokban megszentelik a vizet. Szentelt vízből isznak az emberek és azzal itatják az állatokat is, hogy ne legyenek betegek.
A népszokások közé tartozik egyes helyeken a ház földjének meglocsolása szenteltvízzel, hogy áldás legyen a házon.
Természetesen időjárásjóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz.

És éppen ez az, ami miatt pszichológusként úgy érzem, bőven megér egy blogbejegyzést.
A népi megfigyelések szerint ugyanis ha ezen a napon szél fúj, szerencsés esztendő vár ránk.
Márpedig ma egész nap olyan erős szél fújt, hogy helyenként vészjelzést is ki kellett adni…
Bátran elengedhetjük tehát a média sugallta nyomasztó előrejelzéseket és átadhatjuk magunkat a mai nappal kezdődő farsangi szezon örömeinek.

Share
Pszichológus Online

Új év, új fogadalmak

Új év kezdődik.

Ilyenkor, évkezdetkor többnyire telve vagyunk új elhatározásokkal, tervekkel, fogadalmakkal.

Amikor még iskolába jártunk, főként tanévkezdéskor, szeptemberben fogalmazódtak meg a nagy ígéretek. Ezek leginkább arra vonatkoztak, hogy az új tanévben biztosan sokkal jobban fogunk tanulni, és a tanárainkkal, diáktársainkkal való konfliktusokat is messze elkerüljük.

Aztán kezdünk felnőni, beleérni a nagybetűs életbe, és sokkal komolyabb fogadalmaink születnek.

Évről évre sokkal komolyabb elhatározások:

– Hogy mostantól majd sokkal több időt, nagyobb figyelmet fordítunk Szeretteinkre.

– Az életünket tartalmasabbá tesszük.

– Végre igazán egészségesen fogunk élni.

– Csak könnyű ételeket fogyasztunk, amit magunk készítünk, lehetőleg bio-piacról beszerzett alapanyagokból.

– Leszokunk a dohányzásról.

– Mellőzzük az alkoholfogyasztást.

– Rendszeres testedzésbe kezdünk.

– Folyamatosan továbbképezzük magunkat, bővítjük ismereteinket.

– Komolyabban vesszük a nyelvtanulást és végre beiratkozunk egy intenzív tanfolyamra.

– Nagy hangsúlyt fektetünk a személyiségünk fejlesztésére.

– És így tovább…

Úgy egyáltalán: az új évben,  január elsejétől minden másképp lesz.

Aztán mégis csak néhány hétig tart a lendület…

Bár mi magunk is érezzük, és a környezetünk is észleli a változást.

Pár hét után valami mégis történik és megtörik a lelkesedés.

Egyszer csak kihagyjuk a nyelvórákat, hanyagoljuk a konditermet, sűrű elfoglaltságainkra, „behavazásra” hivatkozva halogatjuk a szeretteinkkel való találkozást.

Elfogyasztjuk a hűtő teljes tartalmát, beleértve a mélyén lapuló szalonnát is, felbontunk egy üveg régen őrzött italt, aztán még be is teszünk a kosarunkba bevásárláskor egy újabbat.

És persze rá is gyújtunk egy cigarettára, hiszen az élvezet csakis így lehet teljes.

Közben ott dolgozik bennünk a kisördög, azaz a lelkiismeretünk. Számon akar kérni, de nem engedjük. Mert nagyon is hathatós érvnek érezzük az önsanyargatás hiábavalóságát.

És minden folytatódik éppen úgy, ahogyan azelőtt volt, évekig.

Feledésbe merülnek a fogadalmak, a változás, változtatás irányába tett lépéseink.

A miértekre választ keresve az egyik oka ezeknek a kudarcoknak biztosan az, hogy naptári dátumhoz kötöttek.

Ha igazán belülről jönnének ezek az igények, belső és valós elhatározásból, akkor sokkal sikeresebben megvalósíthatóak lennének.
Amikor ténylegesen beérett az ideje annak, hogy elkezdjük az új életünket.

A leírtaktól függetlenül őszintén meg kell vallanom, hogy minden év elején magamnak is vannak fogadalmaim, és a Gyerekeimmel is rendre mindig megfogalmaztattam minden december végén, hogy mit várnak a következő évtől.
Főként, hogy mit akarnak tenni a céljaikért.
Mert célkitűzések mégiscsak kellenek, hogy legalább legyenek igazodási, viszonyulási pontok…

Az én megvalósítandó listám 2012-re 24 pontból áll.

Nem tudhatom, hogy a Kedves Olvasóim hány célt tűztek ki maguk elé az elkövetkezendő évre.

De szívből kívánom mindnyájunknak, hogy valamennyi megvalósuljon.

Sikeres, boldog és főként harmonikus, lelki békés 2012-es évet!

És persze örömmel várok minden történetet, saját élményt, gondolatot, bárhogyan is alakult…

 

Share
Pszichológus Online

A SZERETET ünnepén

Adventi bejegyzésemben arról írtam, mennyire különleges ez az ünnep. És egy álmomról, egy olyan Világról, ahol nincsen szükség, ínség, szomorúság…

Most mégis erről a legutóbbiról kell írnom.

Miközben sokan örömben, szeretteik körében töltik a mostani napokat, változatlanul számosan vannak egyedül, magányosan. Nem feltétlenül egyedüllétben, sokszor éppen abban a magányban, amit egy családban, mások társaságában lehet megélni…

Erről tanúskodnak azok a levelek, amelyek az elmúlt 24 órában érkeztek hozzám. Csupa olyan segítségkérés, ami arról szól, hogy a szeretett társ vagy család mennyire nem figyel valójában a másikra, másokra, egymásra.

Ma estére vezető hír lett a médiában egykori énekesnőnk, Mary Zsuzsi halála. A Szentestét még családi körben töltötte, ma reggel pedig holtan találták, üres gyógyszeres dobozok között.

Sehol nem közölnek statisztikát arra vonatkozóan, hány nem híres emberrel történik hasonló, hányan követnek el öngyilkosságot ezekben a napokban.

Arról sem, hányan dobták, dobják el az életüket a mostani válsághelyzetben, a hitelbedőlés, a kilakoltatás és kilátástalanság-érzés miatt.

Pszichológus vagyok, ez a hivatásom. És nyilvánvalóan ez a munkám is, amellyel előteremtem a saját megélhetést.

Mégis azt szeretném, ha sokkal kevesebb szükség lenne a munkámra.

Ha mindenki a közvetlen környezetében találná meg az odafigyelést, a törődést.

Share
Pszichológus Online

Advent – Eljövetel

Adventi várakozásban vagyunk. A december hónap különleges hangulattal vesz körül szinte mindnyájunkat. Vallási hovatartozástól és hittől függetlenül mindenkinek megvannak a maga sajátos emlékei, érzései ezekkel a hetekkel kapcsolatban.

Hófödte táj. Különleges fények és illatok. Csengettyűhang. Készülődés. Ajándékok. Család. Együttlét. SZERETET. Sokak szerint a karácsony a legszebb ünnep.

Szeretteinkre gondolunk. Azokra is, akikkel nem lehetünk együtt. Távol lévő szüleinkre, elveszített kedvesünkre, még meg sem született gyermekeinkre.

És szerencsére egyre többen gondolunk azokra, akik valamiben hiányt szenvednek. Akiknek nem egy pszichológus szava hiányzik, pusztán egy emberi hang, egy régen látott baráttól vagy egyszerűen csak a szomszédtól. Vagy akiknél hideg a lakás, mert nem telik tüzelőre sem. Akiknél nem sülhet ünnepi kalács. Akiknek lakásuk sincsen.

Egy olyan ünnepről álmodom, ahol mindezek nem történhetnek meg. Ahol nincs szükség, ínség, fedélnélküliség, szomorúság.

“Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.”
(Kosztolányi Dezső)

„Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János)

Share